2011. február 10., 10:032011. február 10., 10:03
Hát ezért jobb a job az állás, munkahely, szakma vagy foglalkoztatás szavaknál. És terjed is, szerencsére sokkal gyorsabban, mint a globális névadási divathullámok habkönnyű tajtékjai: egy frissen felkapott keresztnév szentesítésétől eltérően nem kell kivárni a legtöbbször kötelező kilenc hónapot, már félálomban is használható.
De az élet kegyetlen, mintha ezt a kis örömet is sajnálná az embertől. Még nem hallottam ugyanis denominális igeképzővel ellátott formában, és itt állok tanácstalanul – nem lévén nyelvész, nem tudom, hogyan helyes: dzsobol, dzsobozik, dzsobozkodik, dzsobozódik, vagy éppen a párra lelés leleményes becsajozott/bepasizott megnevezésének mintájára a bedzsobozott?! Így aztán azt sem tudom, mi jobb, ha csak annyit mondok, hogy jobolok, vagy a tobzódásra hajazó jobozódommal élek?! Íme, még azt sem tudom, hogy dzsobbá honosodott-e már, vagy még mindig jobb a jó öreg job?! Milyen jól jönne most mondjuk egy olyannak a segítsége, mint Ady Endre! Akinek nem tanították, és nem is nagyon volt honnan megtanulnia, mikor lehet/szabad/kell idegen szavakat/neveket használni, és mikor nem. Csak tudta. Egyébként nem adta volna a legnagyobb hazavállaló versének tartott A Gare de l\'Esten címet. Ha ugyanis lefordítja Keleti pályaudvarra, akkor az irány máris megváltozik: nem Párizsból hazafelé indul, hanem otthonról megy el a nagyvilágba.
A párizsi Latin negyed főútjának nevét Boulevard Saint Michel-ről viszont lefordítja: Szent Mihály útjára „helyezi” végzetes találkozását az Ősszel. S ezzel az egyszerű fogással a magyar olvasó tudatában elindítja a halállal kapcsolatos képzetsort, felidézve a Szent Mihály lovával azonosított ravatal fogalmát. Elkophatna az ujjam, annyit keresgélhetnék a virtuális térben, mégsem lelnék rá a helyes válaszra, hogy mikor mit miért lehet/szabad/kell átvenni/fordítani és mikor lesz ugyanez nevetséges majmolás. Nem is töprengek tovább, mi a jobb, a job-e vagy a dzsob – megpróbálok állásról, alkalmazásról vagy egyszerűen csak munkáról beszélni. Hátha akadnak még néhányan, akik így is megértik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok