Makkay József
2024. április 29., 11:592024. április 29., 11:59
2024. április 29., 16:372024. április 29., 16:37
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben. Politikusainkkal az élen az erdélyi magyarok többsége belenyugodott, hogy a magyar nyelv erdélyi ,,hivatalossá tétele” illúzió, ezért nem érdemes a témát feszegetni.
Az anyanyelvhasználattal kapcsolatos valóság az előítéletek ellenére másként fest. A nyelvi jogokat a román többség és a román politikum soha nem kínálta tálcán, azokat lépésről lépésre kellett volna a rendszerváltás óta eltelt 34 esztendőben kiharcolni, ez viszont nem történt meg. Voltak ugyan időszakos fellángolások – nyelvvédő civil szervezetek kisebb-nagyobb sikereket értek el erdélyi nagyvárosainkban –, de erre sem a politikum, sem a lakosság nem építkezett.
Az erdélyi magyarok fejében is kialakult egy téveszme, hogy Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román. Ez azért sem igaz, mert a helyi közigazgatási törvény tételesen kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság részaránya eléri a húsz százalékot, a magyar nyelvet a helyi önkormányzatokban, és a többi közintézményben is lehet használni. Beleértve a rendőrséget, a pénzügyigazgatóságot, a mezőgazdasági hivatalokat, és még hosszan sorolhatnám.
Nem ildomos azonban az egyszerű emberekre hárítani a felelősséget azért, amit politikusaink sem vesznek komolyan. Ugyanis a népi szólásmondás szerint ,,fejétől büdösödik a hal”, és ha fentről az állampolgár nem lát követendő példát, ő is behúzza a nyakát. Senki nem akar felesleges konfliktusba keveredni a hivatallal, ahol éppen ügyet rendez. Ha viszont általános jelenséggé válna, hogy ,,kikényszerítsük” a hivatalnokokból a törvény által előírt többnyelvűséget, akkor többen kapnának kedvet hozzá, és a román vezetésű önkormányzatok rákényszerülnének arra, hogy több magyar alkalmazottat foglalkoztassanak.
Ördögi kör ez, amire a magyarellenesség terén a ,,minden hájjal megkent” kolozsvári román polgármester, Emil Boc hívta fel a figyelmet, amikor jogásza egy magyar nyelvhasználati perben a bíróság előtt azzal érvelt, hogy hivatala azért nem biztosítja a többnyelvűséget a helyi önkormányzati intézményekben, mert a helyi magyarok részéről erre nincs igény. Valószínűleg kevés olyan magyar akad, aki a Moldvából vagy Olténiából ide ejtőernyőzött, egy nyelvet beszélő hivatalnokoknak köti az ebet a karóhoz a jól ismert ,,nu știu” kijelentésére, hogy márpedig ő akkor is magyarul akar beszélni.
Széles körű magyar kampányt kellene indítani az erdélyi magyar nyelvhasználatra. Nagyon örülnék, ha ez legalább idén, a választási évben téma lenne, hogy az emberekben tudatosuljon, a magyar identitás, a magyar múlt megőrzése az élő nyelvhasználattól függ. Nem elegendő, ha Marosvásárhely, Szatmárnémeti vagy más erdélyi városaink magyar polgármesterei az időnkénti román óbégatások ellenére is kitartóan kétnyelvű kommunikációt folytatnak, ezt általánosítani kellene Erdélyben. Ez elsősorban az RMDSZ felelőssége, mert az ő fennhatósága alá tartozik a legtöbb olyan erdélyi önkormányzat, ahol a magyarok helyi szinten még labdába rúghatnak.
Emlékszem, milyen ,,kínkeservesen” tanulgatta a román sajtó a csíkszeredai focicsapat hivatalos nevét, a Csíkszeredát. Rágódtak is rajta eleget, hogy miért nem Miercurea Ciuc, de mégis megszokták és elfogadták. Ilyen formán kellene a magyar nyelv használatához hozzászoktatni az erdélyi közéletet is.

Erdélyben folyamatosan csökken a magyar nyelvnek a hivatalokban történő használata. Toró Tibor és Kiss Tamás szociológusok Kolozsváron mutatták be legfrissebb kutatási eredményeiket 323 településről, ahol 20 százalék fölötti arányban élnek magyarok.
Balogh Levente
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Makkay József
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
Balogh Levente
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Balogh Levente
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Balogh Levente
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Makkay József
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Páva Adorján
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
szóljon hozzá!