2011. május 19., 08:572011. május 19., 08:57
Gondolom, nem vagyok az egyedüli, aki alig várja, hogy mint a régi szép időkben, a legszebb vasárnapi ruhájában, hatszögletre kihúzva bevonulhasson, és az előadás előtt-után vagy a szünetben a kacskaringós aranydíszekben meg a pucér kőangyalokban gyönyörködjék. Isten mentsen persze, hogy mindez fontosabb vagy akár csak közel is olyan fontos lenne, mint a színdarab, de tény, hogy ennek a városnak a jó része úgy szocializálódott, hogy a színházban nemcsak színpad van, hanem vannak bársonyszékek, kakasülői zegzugok, megfogdosni való domborművek meg szép ruhába öltözött nők is.
Büszkék vagyunk az épületre is, hiszen a miénk. Egyre inkább az az érzésem azonban, hogy az előbb felsoroltak nem vonatkoznak mindenkire ebben a városban. Mondjam, ne mondjam? Román ajkú honfitársaink mintha kicsit sem várnák türelmetlenül, hogy végre beléphessenek Thalia bécsi stílusú templomába. Az épület ugyanis kész van. Gyönyörű, és teljesen használható. Előadás azonban nem lenne benne egészen őszig, az új évad kezdetéig, ha nem folyna épp most a Festum Varadinum. Nekünk, magyaroknak hát premier előtti belépésünk lesz, aminek persze örülünk, de miért csak mi örülünk?
Én ezt naivan úgy képzeltem volna, hogy a május 9-ei Európa-napi hivatalos átadáson vagy valamikor egy későbbi napon megjelenik a város krémje, nemcsak a sajtót hívják meg, és nem délelőtti időpontban, hanem este egy nagyszabású gálán. A város lakosságának – a teljes lakosságának! – éreznie kellene, hogy ez az övé, és nem csak az újságokban csodálni a jól végzett munka eredményét. Úgy álmodtam, hogy a polgármester eljön, és miután megtekinti a szintén restaurált dokumentumokat, amelyeket 111 éve rejtett el az akkori elöljáró a zárókő alá, ő maga is elhelyez egy hasonlót az utókor számára. Mert neki is, és nemzettársainak is fontos. A szomorú valóság persze az, hogy nem fontos. Hogy van, akinek bizony fáj, hogy azt a bizonyos akkori elöljárót Bulyovszky doktornak hívták, és nem máshogy. Hogy bizony Szigligeti Színháznak épült ez a palota, és nem Államinak. Kívánom nekik, hogy sikerüljön túllépniük ezeken a „sérelmeken”, és nem élni meg támadásként a nekik nem tetsző történelmi valóságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!