JEGYZET – Tudom, hogy nem sok sportértéke van a magyarellenes kirohanások terén lassan már művészi szintre jutó szociáldemokrata képviselő, Bogdan Diaconu viselt dolgaival foglalkozni.
2014. augusztus 03., 21:302014. augusztus 03., 21:30
Az ő szintjére már a legkorszerűbb atom-tengeralattjárók sem merészkednek le, a magát baloldalinak nevező párt soviniszta tagozatának arcaként, egyszemélyes Kurucinfóként okád tüzet mindenre, ami a magyarokkal kapcsolatos.
(Közismert ugyanis, hogy a romániai pártok mindegyike direkt leigazolt néhány olyan politikust, akikhez képest a legszélsőségesebb magyar párt is az ultraliberalizmus jeles képviselője. Jól jönnek ugyanis az ellenségkép fenntartására – amíg a magyarokkal foglalkoznak az emberek, addig is kisebb intenzitással kérik számon a kormányon a beteljesítetlen ígéreteket).
Bősz nekibuzdulása már csak azért is érthetetlen, mert Bukarestben született és szocializálódott politikusként legfeljebb a parlament folyosóin vagy az ülésteremben találkozhatott egyszerre háromnál több magyarral, tehát vélhetően nem valami gyerekkori sérelem miatt – például mert a szomszéd Béluci az éjszaka leple alatt vízfestékkel piros-fehér-zöldre festette a csattogós lepkéjét – ment ár magyarfalóba, hanem azért, mert valami egzotikus hobbira vágyott.
Van, aki trópusi hüllőket tart otthon, van, aki amerikaifoci-csapatot alapít, ő meg naponta kiad egy, a magyarokat ostorozó nyilatkozatot. Lelke rajta, előfordul az ilyesmi. Viszont a hétvégén lezárult Tusványost követően olyan, eposzi terjedelmű írást tett közzé Elegem van Magyarországból címmel, ami akár A magyarellenesség szimfóniája címet is viselhetné, ha egy vállalkozó kedvű zeneszerzőt megihletne, és dallamokba öntené a veretes, mélységes frusztrációk táplálta gondolatfüzéreket.
A mű ismertetésétől most eltekintenék, akinek van hozzá gyomra, olvassa el. Viszont azért valami szöget ütött a fejembe. Az rendben van, hogy rá van fixálódva a magyartémára, de azért néha mással is foglalkozhatna, pláne, ha elege van Magyarországból.
Például azzal, hogy két éve kormányzó pártja kétharmados többség birtokában sem volt képes semmilyen érdemleges reformintézkedés megvalósítására sem a gazdaság, sem az oktatás, sem az egészségügy terén, hogy az erdélyi románok ugyanúgy megszenvedik a továbbra is késlekedő autópályák hiányát, hogy az ország még mindig olyan mértékben páriának bizonyul az Európai Unióban a mindent átszövő korrupció miatt, hogy nem engedik be a schengeni övezetbe. Csak nem azért nem foglalkozik ezekkel, mert elege van Romániából?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!