2009. július 13., 11:582009. július 13., 11:58
Nem adok semmit hitelbe, ez nem bank – hangoztatta a patrónus. Ez is ment úgy egy hétig, ám aztán kénytelen volt elővenni egy vonalas füzetet és szép sorjában belevésni a szomszédok nevét. Messze van még karácsony – mondogatják kliensei. Ezt neki is be kell látnia, hiszen ha nem vési bele a rovásfüzetbe a neveket és a szépen gyűlő összegeket, vendégei elpártolnak tőle, majd fizetésnapkor másnak adják le a havi keresetet.
Esetleg olyannak, ki távolabb nyitott vendéglátó-ipari egységet, de fogad hitelezőket. A nevenincs alkoholistáknál mindig válság van, ám hó végén egy összegben fizetnek. Sohasem felejtik el leadni a jattot, nem szöknek meg. Jó üzlet ez mindenkinek. A boltosnak stabil klientúrája van, a kliens biztosan megkapja a napi beöntését. Olyan is van köztük, aki a borítékot nem haza, hanem a sarki csehóba adja be. Amennyiben szerencséje van, múlt havi munkadíja fedezi a szolgálatba menet és az onnan jövet felöntött italmennyiség piaci értékét. A munka nem válik vízzé, annak alkoholszaga van.
Akik napszámos munkából élnek, azoknak nagyon messze van karácsony. Sőt nem is várják a téli ünnepet, mert akkor nincsen alkalmi munka. A szociális részesedésből nem lehet eleget enni-inni. Néhányan télire kivágatják a villanyáramot, tüzelő gyanánt pedig a környező mezők, rétek bokrait gyűjtik be. Arról azonban nem feledkeznek meg egyik nap sem, hogy beboruljanak valamelyik faluvégi kurtába, és húzassanak egy újabb strigulát a nevük után.
Hogy merre van karácsony, azt senki sem tudja közülük, mert nem nagyon utazgatnak. Nincs miért. A sarki köpködőig biciklivel is el lehet jutni, hazafelé pedig már négy lábon jönnek. Kontóm van – mondják büszkén. Ez nagy szó, mert azt jelenti, van jövedelme, fedezete, másképp kitörölnék nevét a füzetből. Ha kitörlik, elveszett ember, és már sohasem tudja meg, merre van karácsony. Az, akinek két vegyesboltban is jegyzik a nevét, az boldog ember, ő tudja igazán, merre van a szeretet és barátság ünnepe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok