Minden gyerek tudja, hogy az egészséges étkezés része a napi ötszöri zöldség- vagy gyümölcsfogyasztás.
2013. április 30., 09:092013. április 30., 09:09
2013. április 30., 09:112013. április 30., 09:11
No én aztán nem mondhatom el szívemre tett kézzel, hogy ennek eleget is teszek, mindenesetre megpróbálom minél inkább beépíteni a napi menübe ezeket a dolgokat, mondjuk zöldségleves vagy hasonlók formájában, amire igen nagy szükség van egyébként egy olyan férj mellett, akinek magától a napi vitaminadagot a kávé jelentené. Ezzel megnyugszom, megtettem mindent, nagy baj nem lehet.
Hát lehet. Mert tegnap kiderült, hogy a legmérgezőbb étel, amit kis családomnak adhatok, a levesek elmaradhatatlan főszereplője, a zeller, amit még az én férjem is bármilyen mennyiségben képes fogyasztani, illetve az általam jelenleg leginkább várt idénygyümölcs, az eper.
Jól olvasták, legmérgezőbb. Mert nem úgy van az, hogy egyszerűen csak megpucolom a zellert s belefőzöm a levesbe, vagy egymás után cuppantom le a szárukról az eprecskéket, s meg is van a napi egyik zöldség-gyümölcs adagom, nem ám. Nem az igazi, ha nem szoronghatok egy kicsit mellé. Vajon mivel permetezték? Vajon hányszor? Vajon milyen válogatott nyavalyákat okoznak a vegyszerek, amik egész biztosan mélyen beleszívódtak a húsába is, és hiába főzöm-sütöm, csinálhatok vele akármit, csak mérgezem magam vele? És akkor még nem is beszéltünk a többiről, hiszen ha a zeller mérgezett, mi van a répával, burgonyával, zöldhagymával, retekkel? S ha már itt tartunk: van önöknek fogalmuk róla, mivel etetik manapság a csirkéket, marhákat? Emlékszem, nem is olyan rég még „Élet, erő, egészség\" szlogennel népszerűsítették a tejivást, mára viszont csak néhány kattintás, és kiderül, hogy a tejben valamilyen nagyon veszélyes hormonok vannak, amiktől félhetünk, ha épp félni akarunk. Na és a kenyér? Én annak idején azt tanultam biológiaórán, hogy a gabonafélék a táplálékpiramis alapját képezik, vagyis ilyesmiből kellene a legtöbbet fogyasztani. Mára okosabbak lettünk, megtudtuk, hogy a fehér lisztnél veszélyesebb mérget még nem talált fel az emberiség, a tojásnak nevezett koleszterinbombáról nem is beszélve.
Mindezek után én szívesen javasolnám, hogy mindannyian térjünk át a fényevésre, ám az meg köztudottan bőrrákot okoz, úgyhogy a magam részéről visszabújok a kövem alá, és csendben éhen halok.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!