Ha eddig bárki is kételkedett volna benne, mostanában egyre nyilvánvalóbbá válik, mennyire beteg az egész társadalmunk. De bocsánat, hogy már az elején kijavítom magam, mert nem éppen az egész társadalomról van szó, csak annak egy szeletéről.
2014. február 02., 20:082014. február 02., 20:08
Hirtelen nem is tudom, hogy a jobbik felének nevezzem-e, avagy épp ellenkezőleg, mivel elsősorban azokra gondolok, akiket ilyen vagy olyan okból rács mögé utaltak. Jócskán felgyorsult a lesittelés ritmusa, feltehetőleg az idei kettős választási kampányt szándékoznak hatékony bebörtönzésekkel megtámogatni. Ők tudják, nem szeretném, ha bármikor bárki is azzal vádol(hat)na, hogy egy-egy jegyzetemmel durván sárba akarom tiporni Justitia asszony makulátlan, hófehér szemkötőjét.
Engem csak az érdekel, hogy az ország különböző kótereiben milyen vírusok, bacilusok vagy másmilyen kórokozók terjengnek, hogy aki egyszer oda bekerül, szinte azonnal beteget jelent. A legkülönb bajokról érkezett már hír a tömlöcök mélyéről, illetve egzotikus bajaik miatt nem is jutottak végül be bizonyos elítéltek.
Az évek során hallottam olyanokról, akik annyira termetesek voltak, hogy szorította őket a négy szűkös fal, volt, akiről azt hírelték, hogy retteg, nehogy a letöltendő idő alatt elsorvadjanak a dús lombú családfát biztosító szaporító szervei, akadtak továbbá olyanok, akiknek sikerült hiteles igazolást szerezniük az életből még hátralévő alig néhány napról – mindezt évekkel ezelőtt, és még ma is vígan élnek.
Egyszóval a kisebb vagy nagyobb csalásokra, szélhámosságokra mindig ugrásra kész honi agytekervényekből a legváltozatosabb ötletek pattantak ki. Feltéve persze, ha nincsenek a cellák valóban megfertőzve olyasmivel, ami ezt a különben sem renyhe agytevékenységet még virágzóbbá varázsolja, mert akkor az egészen más helyzet. Akkor ki kellene alakítani valamiféle együttműködést a börtönök és a kutatóintézetek között, hátha sikerülne úgy továbbfejleszteni, hogy ne ki, de be akarjanak jutni mindenáron. A védett helyre, ahol nincsenek szem előtt, és ahonnan nyugodtan tudnák irányítani az ügyeiket.
Magam sem tudom, hogy is lenne jobb, de nem is tartozik rám és még néhány millió honfitársamra. Csak kíváncsiak vagyunk, mi is történik ott benn, aminek a mellékhatása nagyon hamar egy-egy betegség lesz. Álcázott tudósokat kellene bejuttatni, hátha kiderülne, honnan is ez a mellékhatás. S talán még egy világraszóló felfedezés sem volna kizárt!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!