2010. január 27., 10:232010. január 27., 10:23
A megújulási igyekezet érthető is, hiszen véget ért a több mint egy éven át tartó voksmaraton, és már arra is jut idő, hogy véghezvigyék a szükséges átalakításokat, illetve lerendezzék a belső konfliktusokat. A PDL reformláza érthető, hiszen eddig az egyetlen ideológia, ami összetartotta a pártot, a Traian Băsescu iránti feltétlen rajongás volt.
Kétséges azonban, hogy attól, hogy a párt alapszabályában rögzítik a kereszténydemokrata értékek követését, változik-e valami, hiszen a PDL Băsescunak köszönheti létét és kormányzati részvételét egyaránt, az államfőnek ráadásul továbbra is törlesztenie kell a kampánytámogatást a párt moguljainak, így nem kizárt, hogy Honorius Prigoană és a hozá hasonló aranyifjak a továbbiakban is főszerepet kapnak a pártban.
A szocdemeknél is természetes a forrongás, hiszen Mircea Geoană két vereségbe is belevezette a pártot. Ennek nyomán nem csoda, hogy sokan szeretnék lapátra tenni a lila láng lovagját, ami már csak azért is üdvös lenne, mert újabb húzásával – szövetkezne a soviniszta PRM-vel – ismét legitimálná a partvonalra szorult szélsőségeseket. Igaz, ezzel vélhetően csupán Băsescuhoz kíván felnőni, aki – ha már egyszer a román néplélek megtestesüléseként aposztrofálták – igazi lélekbúvárként azzal hűtötte le az autonómiát követelő magyarokat, hogy az egység a románok lelkében van. Jellemző ugyanakkor, hogy egy parlamenti alakulatnál föl sem merül a megújulás szükségessége.
Az RMDSZ továbbra is úgy örvendezik a kormányszerepnek, mint óvodás a karácsonyi üveggolyókészletnek, és a megújulás jegyében csupán annyira futotta, hogy Kelemen Hunor ügyvezető elnöki tisztségét minisztériumi mandátuma idejére az a Takács Csaba veszi át, aki korábban évekig betöltötte a funkciót, illetve hogy Markó Béla a korábbi kioktató stílusban határolódott el az SZNT székelyföldi önkormányzati konferenciájától. Így a jelek szerint továbbra sem érdemes arra számítani, hogy a szövetség az új évben új arcát mutatja majd. Igaz, ebben sincs semmi új.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok