2009. március 26., 11:182009. március 26., 11:18
Nofene, gondolom, ezt nem kellene kihagyni, bérmentve beszélhetek, most, mikor sok embernek már azért is fizetnie kell, hogy a szomszédja átszóljon hozzá a kertkapun. Követem is szépen a telefonáló instruálását, megadom a nevem, a személyi számom, és úgy nyomogatom a telefongombokat, ahogyan ő diktálja. Időközben a kitűnő szolgáltatást igazolandóval háromszor újrakezdjük a beszélgetést.
Hol ő, hol én hívom vissza, azt az érzést keltve, hogy foggal-körömmel ragaszkodom a jól megérdemelt nyereményemhez. Mikor végre sikerül végignyomogatni az összes gombot, véglegesen megszakad a társalgás. Automatikusan tárcsázom a hívószámot, de senki sem veszi fel, csak keleties ritmusok mellett pénzről és barátokról énekelnek a kagylóban. Valami kezd gyanússá válni.
Többszöri meddő próbálkozás után veszem csak észre, hogy egy apró boríték figyel a telefon képernyője sarkában. A rendszerüzenet szerint a hívó szám kártyáját öt euróval sikerült feltöltenem, de egy percig se aggódjak, mert ezt az összeget csak a következő számlával kell átutalnom. Minő megtiszteltetés, valaki már le is beszéli a pénzem, mire kifizetem. Gratulálok neki, megérdemeltem, mert minden csaló kínálta főnyereményt előzetes ellenőrzés nélkül elfogadok. Holnap majd a családi házamat cserélem le egy kacsalábon forgó délibábra, mert épp az lesz akciós.
Egyre többen fognak meggazdagodni a mások zsírján, a hiú és lusta emberek gyenge pontjaira apellálva. Olyan ügyes rábeszélőkével vannak megáldva, hogy ha kell, akár a májad is tálcán kínálod fel nekik. Be sem tudod őket perelni, mert egy csepp erőszak sincs a dologban, hiszen önkéntes alapon megy az egész. A baj csak az, hogy mire észreveszed, már megtörténik az átverés.
Nyertem, sokat is, annak ellenére, hogy a telefonszámlám fölöslegesen növeltem meg. Aki nem játszik, az nem is veszt. Komoly tapasztalat, kevés pénzért. Kifizettem a tandíjat, holnap már jobban felelek, ígérem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok