Lezajlott az első olyan jellegű autonómia-megmozdulás, amely kitört a „kimegyünk a térre tüntetni, megmondjuk a magunkét, majd hazamegyünk” unalmas paradigmájából.
2013. október 27., 16:342013. október 27., 16:34
A székely menetelés végre átlépte a városok és falvak határait, jelezve: a magyar közösség tagjainak jelentős része egyetért a közös céllal, az önrendelkezéssel, és ezt hajlandó nyilvánosan, a mindennapok kényelméből kilépve, a gőzölgő, vasárnap déli húslevest is „beáldozva” felvállalni. Az elszántság pedig egy olyan, kisstílű szabotázsnak tűnő esemény nyomán sem párolog el, mint egy különvonat „váratlan meghibásodása,” vagy egyes román politikusok és médiumok magyarellenes uszítása, sőt csak erősebbé válik tőle.
A megmozdulás ebből a szempontból tehát sikeresnek nevezhető, már csak azért is, mert sikerült a magyar politikai alakulatok részéről a legszélesebb körű támogatást megszerezni hozzá: az RMDSZ és az EMNP is felkarolta. Utóbbi részéről nem csoda, hiszen a párt legfőbb célja az autonómia, az RMDSZ támogatása pedig minden bizonnyal annak tudható be, hogy nem egy közvetlen politikai rivális, hanem egy civilnek tekinthető szervezet, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte a menetelést.
Fölmerül ugyanakkor a kérdés, mennyire sikerült a külvilág figyelmét fölkelteni az erdélyi magyar autonómiatörekvések iránt. Az ugyanis, ha kizárólag csak önmagunk előtt mutatkozunk meg, igencsak belterjes. Egy ilyen, több tízezres tömeget megmozgató közúti akció kiváló alkalom arra, hogy a román közvélemény figyelmét is felhívja a magyar közösség a követeléseire, ezen túlmenően azonban a külföld érdeklődésének fölkeltésére is jó lehetőség. Ehhez azonban mind a bukaresti, mind a külföldi médiumok tudósítóinak érdeklődését föl kell kelteni. Példaként érdemes a katalánokra figyelni, akiknek a függetlenségért megszervezett több száz kilométeres élőláncáról a világsajtó is beszámolt. Az ilyen események jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy az erdélyi magyar közösség képviselői mind a román, mind a nemzetközi közvéleménynek világosan elmagyarázzák, mit szeretnének, és bevigyék az európai köztudatba az ügyet. A megmozdulás akkor értékelhető igazi sikerként, ha ez megvalósul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!