2011. július 29., 10:172011. július 29., 10:17
Ritka az a kommüniké, amely valójában látni engedi azokat az embereket, akik mögötte vannak – hiszen a legelcsépeltebb statisztikák, monogramok, számjegyek hátterében is áldozatok, szerencsésebb esetben megmenekült, megmentett emberek és természetesen megmentőik, tűzoltók, mentők állnak.
A minap a hegyimentőktől érkezett egy átlagos küllemű közlemény. Egy tizenegy fős, román, magyar, német és belga középkorúakból álló turistacsoport ragadt benn a pádisi Csodavárban (lenyűgöző méretű barlang), mert egy hirtelen zuhé miatt úgy megduzzadt a barlang előtti patak, hogy már nem tudtak átkelni rajta. Szerencsére sátor volt náluk, így kényelmesen eltöltötték az éjszakát a barlangban, másnap pedig a hegyimentők kötélpályán-csigán húzták ki őket. A közlemény írója azonban nem állta meg, hogy a száraz adatok között meg ne említse a bajba jutott csapat tizenkettedik tagját: egy méretes bundás ebet. Arról nem szól a fáma, hogy a kutyust hogyan sikerült felerősíteni a kötélcsúszdára és átlendíteni a folyón, de a mellékelt képen úgy tűnik, nem volt különösebb kifogása az eljárás ellen. Mint ahogy arról sem, köhögtek-dohogtak-e elégedetlenségükben a hegyimentők, hogy ilyen feladattal állnak szemben, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy megtették. Olyan emberi viselkedésre vall ez, amivel ritkán szembesül az újságíró, főképp ha – kvázi – hatósággal áll szemben.
A küldött fotón még az is látszik, hogy a mentősök közül nemcsak az az egy fotóz, amelyiknek a képe végül eljutott a sajtóhoz, hanem a háttérben a társa is, miközben mindannyian a helyzet komolyságához illően koncentrálnak a mintegy hetvenkilós Bodri biztonságba helyezésére. Kihívás volt – írják, hiszen valószínűleg még nemigen csináltak hasonlót, de megoldották, és ha már megtették, bár a fontossága igazán nem nagy, mégis érdemesnek találták, hogy megosszák a nyilvánossággal. Én meg köszönöm szépen, ilyen jól nagyon rég nem szórakoztam közleményen. Az emberséget nem lehet mérni: két láb, négy láb, esőkabát vagy bunda, bakancs vagy mancs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!