JEGYZET – Ahogy egyre kevesebbszer hallani a valamikori vasfüggöny innenső részein az átkos örökségekre utaló el- és áthárító takarózást, annál inkább láthatóvá válik, hogy mindez bizony nem egyszerű sumákolás volt.
2015. március 22., 20:162015. március 22., 20:16
Olyasmik kerülnek felszínre, amiktől nem lehet szabadulni, belekövesedtek agyunkba-lelkünkbe. Vegyük talán az egyik legkézenfekvőbb példát, a változás első vívmányaként lobogtatott többpártrendszert.
Az akkor már felnőttek emlékeznek rá, hogy ’90 januárjában milyen széles lett hirtelenében a pártpaletta és arra is, hogy szinte azonnal megindult az egymás agyabugyálása. Szó sem volt ideológiai vitákról, érvelésekről, dehogy, csak a hangerő volt, illetve a konkrét vagy elvont bunkósbot. Mindenik alakulat körömszakadtáig azt bizonygatta, hogy ő az egyedül jogosult a tuti megmondására, a többinek semmi keresnivalója nincs a prérin.
Tulajdonképpen természetes ez a csuda nagy önbizalom, hiszen negyvenöt éven át egyetlen párt volt, de az aztán ha kellett, ha nem, sulykolta belénk a tutit. A velem egykorúak biztosan emlékeznek arra a „zászlós” versre, amit jómagam az általános iskola mindenik évzáróján dicsőségesen elszavaltam, és ami úgy kezdődött, hogy „a párt tett azzá, ami vagy, világos szem és tiszta agy.”
A párt mindenbe beleszólt, mindent jobban tudott, mindent egyes-egyedül elirányított. A fiatalabbak azt mondják, hogy ez rég volt, a komcsi világban. Ugyan már, egyik kiirthatatlan, megkövült örökségünk. Pedig aki akkor, ’90 elején született, az ma már hét esztendeje nagykorú. De ebbe nőtt bele, ezt verték a fejébe egy-egy párt ifjúsági részlegében, ha arra vetemedett, hogy ilyesféle szervezetbe lépjen.
S mivel sokan megtették, bőven akad utánpótlás a másik(ok) ellenébe való tutimondás terén. Mindegy, hogy mivel címkézik fel magukat, ideológiának alig-alig látni-hallani nyomát. A lényeg minden oldalról az, hogy a többit le kell dorongolni, el kell taposni – szerencsére egyelőre még csak szavakkal. Ez a gyakorlat, s talán épp ezért olyan egyszerű az egyik pártból a másikba való átszállás.
Mert csak folytatni kell a mocskolódást. A párt adja meg a jelszót, még gondolkodni sem kell hozzá. És az sem baj, ha a korábbi bajtársakra kell az ütést mérni: ez a tuti. Félek, egyszer újra meghallom: a párt tesz azzá, ami vagy… Jaj, ne!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!