2012. február 06., 10:012012. február 06., 10:01
Nemcsak hogy nem tudtunk legalább egy kicsivel jobban ellenállni a fogyási trendnek a többségnél, de az összlakossághoz képest a magyarság arányaiban még valamivel gyorsabb ütemben is fogyott. A kérdés: lehet-e tenni valamit – és ha igen, mit – az ellen, hogy a romániai magyar közösség lassan, de biztosan eltűnjön? A jelenlegi helyzet eléggé aggasztó. A nyugati civilizáció nemzeteire érvényes általános demográfiai trendek – a gyermekvállalások számának csökkenése, ami a társadalom elöregedéséhez vezet –, a sokak szerint kilátástalan gazdasági helyzet (ami a határok nyitottságával, az egyre szabadabb külföldi munkavállalás lehetőségével párosul), valamint a szórványrégiókban az asszimiláció olyan elegyet képeznek, amely folyamatosan morzsolja föl a közösséget.
A mostani adatok alapján egyértelműnek tűnik, hogy a közösség megtartásának jelentőségéről szóló szóvirágok nem sokat érnek. A magyarság, a magyar közösség megőrzésének fontossága csupán a magyar társadalom egy része – köztük sokan naiv álmodozók, idealista értelmiségiek – számára önérték. Sokak számára a kérdés úgy tevődik fel: megéri-e magyarnak lenni, és itt maradva őrizni a kultúrát, a nyelvet? Erre kell megpróbálni olyan megoldásokat kidolgozni, amelyek nyomán kijelenthető: igen, megéri. Minden régió számára a maga sajátosságainak megfelelő „mentési terv” szükséges, amelynek alapját az oktatási és a művelődési projektek mellett a komoly gazdasági programoknak kell képeznie. Ha az anyagi biztonság nincs meg, ha továbbra is a Bukarestből vagy Budapestről csurranó-cseppenő támogatásokban bízunk, azoktól függünk, ha a politikai, kulturális és gazdasági elit nem tud olyan jövőképet nyújtani, amely szerint lehetséges és érdemes önálló, prosperáló közösségként létezni és megmaradni, akkor a jövő egyáltalán nem biztató.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.