2012. november 29., 10:402012. november 29., 10:40
De hála a Fennvalónak meg a magas rangú politikus urunk négyévente jelentkező, jó szokásának, hogy most ismét velünk lehet és megvilágosíthat egyről s másról, hisz mi, tudatlan parasztok (választási kampányban gazdaemberek) most első kézből, magas rangú politikus urunktól tudhatjuk meg, mi is történt az elmúlt négy esztendőben falunkban. Ha eddig azt hittük, hogy a falu szélétől a bírónknak köszönhetően közlekedhetünk, ha fél sávon is, de végre mégiscsak aszfaltos úton, a néptanácselnök nyolcszobás házáig, nagyot tévedtünk. Ha úgy tudtuk, hogy a harmadik évezred civilizációja és a lenyúlt uniós pénzekből maradt kis garasok hozták el az első villanypóznákat, becsapódtunk.
S ha arról is meg voltunk győződve, hogy azért oldódott meg a faluban a szennyvíz kérdése, mert egymásnál kalákázva, kibetonozott pöcegödröt ástunk és öntöttünk, mellétrafáltunk. Nem kérem, nem így van, csak hát megtévesztő, amikor az ember a saját szemének hisz és nem az idelátogató, magas rangú politikus úrnak, akinek köszönhetően van nyolcvankilenc és fél méter aszfaltunk, százötven méterenként áram nélküli villanypóznánk és szarszagú ülepítő gödrünk. Ha ő, a magas rangú politikus urunk nincs ott a parlamentben, és egészsége, szabadideje és magánélete feláldozása árán nem harcol érettünk, bizony még a fű sem nőne a községi legelőnkön.
Verejtékes munkájáért és a falunkért tett áldozatokért, adjunk néki hálát és legalább egy-egy szavazatot. És méltányoljuk a szerénységét, hisz a kultúrban tartott szónoklatában még azt is belátta, hogy ma reggel a Nap nem az ő közreműködésével kelt fel és ragyogott le ránk. Persze utána rögvest hozzátette, hogy ha újból bizalmat szavazunk neki, hálája jeléül értünk a csillagokat is lehozza az égboltról. Mert, ha még nem tudnánk – világosított meg minket, tudatlanokat mondandója végén –, ha jól belegondolunk, az éppen most belélegzett levegőt is neki, a magas rangú politikus urunknak köszönhetjük. Igen, a levegőt! A levegőt? Hát… Ha ő mondja, a magas rangú politikus urunk, akkor biztos úgy van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok