2009. március 09., 10:382009. március 09., 10:38
A testvérem alig nyolcévesen a következő szöveges dokumentumot hagyta az utókorra, feltételezhetően ismeretterjesztő szándékkal, első, Pentium I-es tipusú számítógépének merevlemezére mágnesjelezve: Billentyűzetem betűi. Valahogy így kezdődött: „QWERTY....”.
Gyűjteni fogom az ismerőseim érdekes történeteit, és úgy írom majd meg őket, mintha velem történtek volna. Leírom a mások életét, mintha az enyém lenne. Most egyedül az vigasztal, hogy az ismerőseimmel sem történt semmi érdekes mostanában. A legjobb, hogy egyikük elesett miközben levette a nadrágját, ami tekintve, hogy lányról van szó, érdekes. Na, nem az elesős része. Kolozsváron amúgy is ritkaságszámba mennek az érdekes dolgok. Hiába Erdély kulturális fővárosa, ritkán van olyan program, ami az igazán ínyenc kategóriába tartozik, az is hülye helyen. Egy másik ismerősöm a nekiszegezett kérdésre, hogy történt-e valami érdekes vele mostanában, azt feleli: „igen, rájöttem, hogyan teszik bele a fogkrémet a tubusba, úgy, hogy aztán csíkosan jöjjön ki”. Nem mertem megkérdezni, hogyan. Inkább azt írom, hogy most mennem kell, és elköszönök. Egy barátom szerint a messenger amúgy is az ördög találmánya. Gondolom igaza van. Udvaroltál már messengeren más nőjének? Kimegyek fogat mosni. Csak bámulom a csíkos fogkrémet, és azon töprengek, hogyan rakhatják be így a tubusba. Visszarohanok a szobába, hogy megkérdezzem az ismerősömet, de már kilépett. Most mit tegyek? Írjam be a google-be, hogy „hogyan teszik bele a fogkrémet a tubusba, hogy csíkosan jöjjön ki?”. Nem segítene...
Egyik cimborától megkésve érkezik a válasz: „Persze, hogy történt velem érdekes. Tegnap este hazafelé jövet pandaálarcos figurák üldöztek, szerencsére sikerült lerázni őket. Aztán a lift megállt két emelet között, egy titkos szinten, ahol fegyverkísérletek zajlottak.” Lassan beletörődök, hogy mostanság az emberekkel tényleg nem történik semmi említésre méltó.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok