A koalíciós tárgyalások közben az RMDSZ vezetői egyebek mellett azzal érveltek az alakulat kormányra lépése mellett, hogy ezáltal fékezni lehet a magyarellenes hangulatkeltést.
2014. március 17., 20:302014. március 17., 20:30
Nos én nem tudom, mennyit vindikál magának a szövetség a közösség ellen irányuló támadások tompításából, az viszont tény: hatalomra kerülése óta oly mértékű „magyarozás” uralja a román közbeszédet, amelyre az RMDSZ kétéves ellenzékisége idején összesen nem volt példa.
Ez nem jelenti, hogy a jelenlegi hisztériáért az RMDSZ okolható, ellenben az már felróható a szövetség politikusainak, hogy a bukaresti médiában roppant kevésszer tartják fontosnak ellensúlyozni a román politikusok és megmondóemberek kirohanásait.
Amúgy örökzöld dilemma, hogy a bukaresti politikum és sajtó hol magyar-, hol „csak” RMDSZ-ellenes megnyilvánulása – a kettő különböző attitűdöt feltételez, de sokan a szövetség szidalmazásába kódolják a közösség gyalázását – milyen mértékben tükrözi a többségi társadalomnak a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbséggel szembeni viszonyulását. Hiszen a hírtelevíziók magyarokról szóló napi (vita)műsorai alapján simán arra következtethetnénk, hogy Erdély, különösen pedig a Székelyföld olyan etnikai tűzfészek, amelynek lángra lobbanása csak idő kérdése, és mindez kizárólag a Nagy-Magyarországba révedő, románellenes, az anyaország által hathatósan támogatott szeparatista magyarok miatt van így.
De mindennapi tapasztalataink alapján tudjuk – elvégre mi együtt élünk a románokkal, ellentétben az untig szélsőségesező „magyarszakértőkkel”, akik csak fényképről ismerik a magyarokat –, hogy a „többségiek többsége” Erdélyben nem a magyar veszélytől rettegve kel és fekszik, sőt talán a húsmaffiában is nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot lát, mint a székelyekben.
Sajnos a román politikusok, véleményformálók jelentős része elsősorban szavazatszerző, nézettségnövelő faktorként tekint a magyar kérdésre, és minduntalan a problémákat láttatja. Márpedig ha az erdélyi román és magyar polgárok is csupán a potenciális konfliktusokon rágódnának, előbbiek naponta kergetnék a magyarokat, utóbbiak pedig tömegesen csomagolnának. De a valóság hál’ istennek nem ez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!