Nem egy stampedli vízben, hanem a margarinosdobozban támadt forgószél: Nadia, minden idõk talán legjobb tornásznõje saját kisfiát is bevetette annak érdekében, hogy életre-halálra reklámozza a piac egyik amúgy is eléggé ismert margarinját.
2013. július 22., 08:342013. július 22., 08:34
És ez nem publicisztikai szófordulat, életrõl és halálról is szó esett a támadásokban, mivel kvázi ugyanazok, akik nemrég még mint a fittséget és a (majdnem) örök fiatalságot biztosító margarinról papoltak, kiderítették: annyira ártalmas, hogy akár a krimikben is fel lehetne használni orvul és gyorsan ölõ méregként. Régen tudjuk, hogy ez a reklám lelke: amit éppen ránk akarnak sózni, az csúcsszuper, amit pedig ugyanezzel a termékkel ki szeretnének a piacról szorítani, az halálos. Csak példaként idézem a piros hús-fehér hús, állati-növényi szembeállítást, az ilyen kence-olyan kence harcát, a tábortûz és a mikrohullámsütõ antagóniáját, netán a mobiltelefon és a havasi kürt melletti elkötelezõdést.
A hasonló eszementségekre mondják, hogy nem azzal van baj, aki kínálja, hanem azzal, aki elfogadja õket. A reklám ugyanis, legyen bármennyire agresszív, nem kötelezõ. Elállja utunkat az óriásplakát, repeszti a dobhártyát a márkanév hangos ismételgetése, de soha senkinek a bordái közé nem szorítottak pisztolyt vagy gyilkot azt suttogván, hogy vagy azonnal megveszed, vagy halálfia vagy. Ha tehát Nadiának és fiacskájának ízlik az a margarin, ám egyék.
Az persze más kérdés, hogy aki vitathatatlanul nagyszerû sportteljesítményeiért olyan négyes nagyságrendû havi járadékot kap a mélyszegénység határán imbolygó szülõhazájától, amibõl Amerikában is úgy élhetne, mint Marci Hevesen, annak nem föltétlenül kellene margarint reklámoznia. Ez viszont már jellem kérdése, aminek köztudottan semmi köze a tinikori hajlékonysághoz, tornásztehetséghez és kitartó munkához. Ugyanakkor a nyilvános pocskondiázás sem gyógyítja az említett hibát.
Egy szó, mint száz: az egész margarintornádónak mondhatni semmiféle hozadéka nem volt. Esetleg pillanatnyilag elterelte a figyelmet az esedékes elbocsátásokról, áremelkedésekrõl vagy egyszerûen csak az idõjárás kellemetlenkedéseirõl. De félek, hogy az indulatok forgószelének gyors elültével nem következett be a hatás: ha egy agyonreklámozott termék nem a várt eredményeket produkálja, ezentúl sem önnön bugyuta hiszékenységünket, hanem a terméket hirdetõ arcot fogjuk szapulni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!