Miután Victor Ponta hétfőn bejelentette, hogy a frissen elkezdődött parlamenti ülésszak során lekerül napirendről az amnesztiatörvény, mivel a koalíció már nem támogatja a tervezetet, okkal kezdhetünk aggódni.
2014. február 03., 20:352014. február 03., 20:35
Nem ez lenne az első jogszabály, amelytől a balliberálisok a nyilvánosság előtt elhatárolódnak, aztán az éjszaka leple alatt a parlament szakbizottsága és plénuma elé csempészik, hogy aztán vállukat vonogatva papoljanak a törvényhozás szuverenitásáról. (Crin Antonescu emiatt illette a kormányfő eljárását az idióta jelzővel.) Ahogy tették azt decemberben a fekete keddként elhíresült nap estéjén, megszavazva a büntető törvénykönyv választott tisztségviselőknek szupermentességet biztosító előírásait, vitára bocsátva a lobbi-, a bánya- és az amnesztiatörvényt.
A Btk. és a büntetőjogi perrendtartás módosításának káros következményei a hatálybalépésük óta eltelt néhány nap alatt kiviláglottak, amikor több mint száz fogvatartott került szabadlábra, számuk pedig a következő időszakban a bíróságok ítéletei függvényében várhatóan nőni fog. Még szélesebbre tárná a hazai börtönök kapuit az amnesztiatörvény, de sajnos nem a be-, hanem a kijárást könnyítené. A tervezet lehetővé tenné, hogy teljes büntethetetlenséget élvezhessenek, akik legfeljebb hatéves szabadságvesztéssel büntethető bűnöket követtek el, illetve közkegyelemben részesüljenek azok az elítéltek, akiket legfeljebb hétéves szabadságvesztésért ítélt el a bíróság.
Miközben a törvény kezdeményezői a hazai fogvatartási intézmények túlzsúfoltságával érvelnek a lépés szükségessége mellett, az elképzelés szervesen illik a politikum egy része és a bukaresti média többsége által folytatott hangulatkeltésbe. Eszerint a korrupció, hatalommal való visszaélés és csalás miatt rács mögé küldött politikusok többsége ártatlan, a Traian Băsescu által kiépített ügyészi és rendőrállam áldozata, emiatt mihamarabb szabadlábra kell helyezni őket.
De mivel az amnesztiát mégsem emelhetik a politikusok privilégiumává, velük együtt szélnek eresztenék a köztörvényes bűnözőket is. Holott a tisztességes adófizetők többsége szívesebben finanszírozná egy új börtön felépítését. Mindenki olcsóbban megúszná.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!