2012. szeptember 17., 08:542012. szeptember 17., 08:54
Az ilyen előretolt jóslásokra nem igazán szoktam figyelni, ahogy az úton-útfélen jövőmondást ajánlgató tarka szoknyás asszonyságokra sem. Hogy a kettő között ég és föld a különbség?! Természetesen, ha égi távlatokból nézzük. Földközelben viszont már eléggé gyanús a hasonlóság. Mert a rokolyás naccságák nem véletlenül viselnek arany pénzfüzéreket a nyakukban, a velük született csodálatos marketingérzéknek ára van. Kiszúrják a verebet, akit sikerül elcsípniük, mondanak neki hetet-havat, közben figyelik a spontán reakciójukat, s ha kell, menet közben változtatnak a jövendölésen, attól sem riadva vissza, hogy a fehérnek mondottból hirtelen fekete legyen, vagy fordítva.
S mire az ügyfél végképp megbizonyosodik a se nem fehér, se nem fekete, de még csak a szürkének valamelyik árnyalatát is nélkülöző jóslat s a vele történtek közti különbségről, addigra már nyoma is veszett a „nagy tudású, megvilágosodott igazmondónak”. Ezzel szemben a tudományos állításoknak van kísérleti alapjuk, hogyne volna. A tudós nem beszél csak úgy a levegőbe, hogy is beszélne. Épp csak a feltevéseit képtelen ellenőrizni a tudomány oltárán áldozni szándékozó mezei hiszékeny.
Gondoljunk csak bele: egy egész sor ragyogó elméleti tétel és bizonyítékul szolgáló egyenlet végeredményeként közlik, hogy legalább egy félmillió, illetve legföljebb egy millió éven belül ez és ez fog történni mostani lakhelyünkkel, akkor mi is a teendő? Leülünk, és elkezdjük rágni a körmünket, nyugodtan várakozva, hogy teljék az idő. Ha elunjuk, megpróbálhatjuk a népi bölcsességet követni, miszerint aki nem hiszi, járjon utána! Csak azt az lépést ne kellene megtenni, lévén úgyszólván lehetetlen.
Merthogy utánajárunk, eddig rendben, az elmélettel sosincs baj. De merre induljunk? Bejárhatjuk a szélrózsa minden irányát, mire visszaérünk, még jócskán maradt a minimálisnak kikiáltott félmillió esztendőből. Kezdjük elölről?! Annak sem látom igazán az értelmét. Vagyis végül ugyanolyan tanácstalanul állok a legtudományosabb körítésben elém tálalt, ám millió évig elnapolt jóslat előtt, mintha esetleg a bő szoknyások által ma estére beharangozott szőke herceg felém vágtató fehér lovának patadobogását lesném.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok