2009. december 04., 12:512009. december 04., 12:51
Akkor minden jobb érzésű magyar – még az úgynevezett balliberális érzelműek jelentős része is – eltúlzottnak tartotta a lépést, mondván: a budapesti vezetés és erdélyi csatlósaik túlságosan messzire mentek a gesztuspolitika gyakorlásának terén.
Egy ilyen esemény gyakorlati hasznot nemigen hoz, meggondolatlanságával viszont tovább növeli a megalázottság érzését a határon túli (és nem csupán) magyarokban. Persze akkor az „a múltat végképp eltörölni” jelszavát valló erők fölényesen leretrográdozták és mucsaizták a tiltakozókat, de hát ezen erőknek lassan meg kell békélniük azzal a gondolattal, hogy a lemucsaizott nemzet történelmi méretű zakóval készül honorálni áldásos tevékenységüket.
A sors azonban ezúttal is fantáziadúsabbnak bizonyult, mint egy brazil szappanopera forgatókönyvírója: hét évvel a megalázó esemény után épp az kuncsorgott hűségesen az aktuális bukaresti erős ember környékén a román nemzeti ünnepen, aki 2002-ben még vehemensen árulózta a magyar koccintókat. Szász Jenő MPP-elnök párttársai, a baróti és a kézdivásárhelyi polgármester társaságában vett részt Traian Băsescu ünnepi fogadásán a Cotroceni-palotában.
A hivatalos verzió szerint az amúgy Băsescu támogatására buzdító MPP-sek azért utaztak Bukarestbe, hogy az autonómiáról tárgyaljanak az államfővel. Szász is azt mondta korábban: hiába szögezte le Băsescu, hogy Erdélyben sohasem lesz magyar autonómia, ők majd jól meggyőzik. Gondolom, úgy képzelték, odamennek majd hozzá, kétoldalról belekarolnak, és azt mondják „Te, Traian, vonuljunk félre és beszéljük meg ezt az autonómiaügyet, ha akarod, hozz egy üveg whiskyt is, hogy jobb legyen a hangulat.” Traian pedig velük megy, és a hosszas rábeszélés után végül nagylelkűen rábólint az autonómiára a szép nemzeti ünnep még nagyobb dicsőségére.
Az érv amúgy jól hangzik, de tény, hogy hallottunk már kreatívabb szerecsenmosdató szöveget is. Köztudott, hogy Băsescu az állandó székelyföldi utakkal, a nép közé vegyüléssel megpróbálta megkedveltetni magát a magyarokkal, akiket néhány székelyföldi beruházásra kiutaltatott pénzekkel akar kilóra megvenni. A nagypolitika fősodrából kiesett Szász most az ő népszerűségében sütkérezve próbál ismét fölkapaszkodni.
És miközben annak a Băsescunak a támogatására buzdít a „jobboldali értékek” jegyében, aki amúgy maga is kommunista gyökerekkel bír, és pártja is csak azt követően nevezi magát jobboldalinak, hogy az Európai Szocialista Párt csupán társult tagként ismerte el, az annak idején szebb reményekkel indult MPP-t a PDL magyar appendixévé, függelékévé süllyeszti.
Szép betetőzése ez egy politikai pályafutásnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok