VEZÉRCIKK – Dicséretes és példaértékű a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) kezdeményezése, amellyel jogi síkra tereli a kétnyelvűségért folytatott küzdelmet.
2016. január 21., 19:322016. január 21., 19:32
És pert indít Nagyvárad, Marosvásárhely és Szatmárnémeti román többségű önkormányzata ellen, amiért azok figyelmen kívül hagyják a kisebbségi jogokat rögzítő román törvényeket, illetve a Bukarest által ratifikált nemzetközi egyezményeket is, és nem hajlandóak a magyar közösség anyanyelvén is feltüntetni az utcaneveket.
Hiszen a feliratok a konkrét haszon mellett szimbolikus jelentőséggel is bírnak, azt jelzik, hogy egyenrangú félként ismerik el az illető települések magyar közösségét. Nem véletlen, hogy sok román önkormányzati illetékes ódzkodik ettől – hiszen úgy értékeli, hogy a magyar feliratok kétségbe vonnák az amúgy fiktív nemzetállamiságot, amelyet a magyar nyelvi jogok ellenzői úgy értelmeznek, hogy csakis a román anyanyelvűeknek áll jogában az anyanyelvhasználat, másnak nem, függetlenül attól, hogy olyan közösségről van szó, amelynek tagjai ezer éve az adott vidéken élnek.
Ugyanakkor arra is oda kell figyelni, hogy egyes településeken kihelyeznek ugyan magyar feliratokat is – ezek célja azonban éppen hogy a valós kétnyelvűség hiányának elkendőzése. Mert hiába írja ékes magyar nyelven a különböző intézményekben például Nagyváradon, hogy Anyakönyvi hivatal vagy – amúgy hibásan – hogy Személyi adat és lakcím nyilvántartó, ha amúgy az illető hivatalokban még nagyítóval sem igazán találni olyan hivatalnokot, aki legalább alapfokon beszélné a magyar nyelvet, vagy azt tudná, hogy egy magyarnak melyik a kereszt- és melyik a családneve.
A kétnyelvű utcatáblák miatti, szimbolikusnak is tekinthető küzdelem mellett tehát arra is oda kellene figyelni, hogy az illető önkormányzatok ne bújhassanak ki a gyakorlati anyanyelvhasználat biztosításának kötelezettsége alól sem. Ehhez persze az is szükséges, hogy a magyarokban is fölkeltsék, illetve ébren tartsák az igényt arra, hogy öntudatos polgárként fellépve kiköveteljék, hogy az anyanyelvhasználat terén biztosítsák számukra a románokéval azonos elbánást.
Hiszen csak az a jog ér valamit, amivel rendszeresen és következetesen élünk is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!