Június elején nyakon kapott a Nagykutya, és nem eresztett. Tépett, marcangolt, mi meg izzadtunk, vedeltük a vizet, árasztottuk magunkra a zuhanyt, de majdnem hiába.
2013. július 10., 09:532013. július 10., 09:53
Úgy látszik, öregszik őkutyasága, mert álmatlansága miatt sokkal hamarabb lendült támadásba, mint az egy illemtudó vérebtől elvárható volna. A Révai Nagy Lexikonban száz évvel ezelőtt írt kánikula szócikkében ugyanis az olvasható, hogy a latin dies caniculares köznevesítése, mivel az északi félteke legforróbb időszaka a Nagykutya csillagzat jegyében körülbelül egy hónapig tart, Magdolnától (július 22.) Bertalanig (augusztus 24.). De hol volt még Magdolna, Bertalanról nem is beszélve?
Arra nem gondoltam, hogy a Révai szerkesztői tévedtek volna egy hónapot, említett lexikon lévén a világ néhány leghitelesebb kézikönyvének egyike. Marad az eredeti feltevésem, hogy a Nagykutya nem fért most a bőrébe és támadott. Hiába, nemcsak az esendő-halandó embereknek kell felkészülniük az idő múlására és a vele járó változásokra, de az állítólag halhatatlan csillagoknak is. Mintha nem lett volna elég, hogy a május végén befűtött kályha mellett azon kellett tanakodnunk, vajon van-e jogunk bárkaácsolásba fogni, mivel külön nekünk senki nem szólt arról, hogy munkára fel.
Aztán úgy döntöttünk, nekilátunk, mert ennek az esőnek a fele se tréfa, meg aztán miért éppen nekünk szóljanak külön az illetékesek, amikor van elég bennfentes kliensük, akikről gondoskodniuk kell. És megegyeztünk, hogy még adunk az esőnek néhány napnyi esélyt tevékenysége beszüntetésére, s ha nem, nekilátunk a bárkának. Úgy látszik, hozzánk hasonlóan mások is bosszút esküdtek az esőzések ellen, úgyhogy inkább megjuhászodott és elállt. De rögtön utána már ugrott is a Nagykutya, és nem eresztett. Jött a sok jó tanács, hogy kalap, napszemüveg, különböző faktorú fényvédő krémek, vizespalackok... végelgyengülés.
Végre aztán megjött a felmentő ágyúnaszád: égszakadás, földindulás, egy nap alatt évszakváltás, s bár befűteni ezúttal nem kellett, de ismét foglalkoztunk a bárkával. Hirtelen elállt a zuhé, elfogadható lett a hőmérséklet, de közeledik a Magdolna-nap. Mi vár ránk megint? Bárka a sutban, Bertalanig nem kell rá gondolnunk. S bár senki nem kérdezett, nem tétlenkedem, és javasolnám: cseréljük le a Magda-napot a Gizellával, hogy legalább örülhessünk jövőre, ha május elején egy fagyos szent helyett nem fog nyakon kapni a fránya Nagykutya.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!