2011. február 04., 11:022011. február 04., 11:02
Fölmerül ugyanakkor a gyanú, hogy a nagy garral végrehajtott rajtaütést nem általában véve a korrupcióellenes harc részeként kell tekintenünk. Az akcióval a bukaresti kormány inkább üzenni szeretne Franciaországnak és Németországnak, amelyek azért tartják korainak Románia márciusi csatlakozását a schengeni övezethez, mert szerintük az országban továbbra is dúl a korrupció, az igazságügy reformja elakadt, és a külső határok őrizete sem felel meg az elvárásoknak. A szeretvárosi határátkelőnél végrehajtott rajtaütés ezen ellenvetésekre jelent – legalábbis a romániai illetékesek szerint – csattanós választ, hiszen egyrészt azt jelzi, hogy az igazságügyi szervek ádázul küzdenek a korrupció ellen, másrészt az is kiolvasható belőle, hogy a külső határok biztonsága olyannyira magas szintű, hogy még az azokat legjobban ismerő, rossz útra tévedt határrendészek sem járhatnak túl a törvény éber őreinek eszén. Csakhogy egy probléma mégis van: az ilyen akciók – például korrupt csendőrtisztek leleplezése, az Argeş megyei közgyűlés csalással gyanúsított elnökének őrizetbe vétele – valahogy azóta szaporodtak el, amióta kiderült, hogy Párizs és Berlin a fent említett problémák orvoslásáig nem szeretné a schengeni klubon belül látni Romániát. Gondoljunk bele: egy olyan, a határállomás teljes személyzetét a parancsnoktól a legalacsonyabb beosztású altisztig felölelő csempészbanda, mint amilyent most is felgöngyölítettek, nem néhány hónap alatt jön létre, tehát vélhetően évek óta működik háborítatlanul. Ez pedig valószínűleg nem történhetett volna meg anélkül, hogy még magasabb beosztású illetékesek szemet húnyjanak fölötte. Most persze magasabb érdek – a schengeni csatlakozás – miatt be kellett áldozni őket, és várható, hogy az áhított csatlakozásig még lesz néhány hasonló leleplezés. A kérdés csak az, mi lesz majd a csatlakozás után a korrupcióellenes küzdelemmel. Az uniós felvétel óta felmutatott teljesítmény mindenesetre nem túl biztató a jövőre nézve sem. És ne legyenek illúzióink: ezt a nyugati kancelláriák illetékesei is így gondolják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok