VEZÉRCIKK – Sajnos nem áll módunkban osztani a Klaus Johannis mandátum(ön)értékelőjén megfogalmazott optimizmust, miszerint az idei esztendő a normalitás helyreállításának éve volt Romániában.
2015. december 16., 19:552015. december 16., 19:55
Már csak a kisebbségi jogok enyhén szólva is szelektív alkalmazásának felleltározásával bizonyíthatnánk, mennyire „nem normális” országban élünk, ami egy német nemzetiségű államfő egy évvel ezelőtti megválasztása után egyáltalán nem elhanyagolható szempont.
Mégse szorítkozzunk az etnikai vonulatra, lássuk inkább az összképet! A szörnyű bukaresti klubtragédia nyomán kirobbant tüntetéshullám idején a hazai politikai osztály egyértelmű jelzést kapott arra vonatkozóan, hogy 180 fokos fordulatot kell vennie, önös és pártérdekei helyett – arccal a választóknak – a társadalom valós problémáival kell foglalkoznia.
Úgy tűnt, a pártok megértették az üzenetet, és belátták a megtisztulás szükségességét. A demonstrációk elcsitulásával azonban nagyjából minden maradt a régiben, a politikum pedig elkönyvelte, hogy egy kormánybukással kielégítette az utcán megfogalmazott igényeket. Holott ezek az elmúlt hetek során mit sem változtak: az emberek ugyanúgy a bőrükön érzik a korrupció és a bürokrácia fojtogató ölelését, a közpénzek elherdálását, az átfogó intézményi reformok hiányát. Arról nem beszélve, hogy egy szerdai felmérés szerint egyre magasabb azoknak az aránya, akik új politikai alakulatok, feddhetetlen közszereplők megjelenését sürgetik a közéletben.
Nem csoda, hiszen a jelenlegi garnitúra folyamatosan azt bizonyítja, érzéketlen a társadalom elvárásai iránt. Bár már hónapokkal ezelőtt óriási felháborodást váltott ki a honatyák különnyugdíja, amelyet ráadásul az államfő is viszszadobott a parlamentnek, saját privilégiumukhoz ragaszkodva a törvényhozók csak azért is megszavazták maguknak a speciális juttatást. Ez a gesztus is arról árulkodik, hogy a politikusok nem értik az idők szavát, és óriási szakadék tátong a választók igényei és a választottak prioritásai között.
Ami elég baj, mert ha így folytatódik, odajutunk, mint a korrupciót megelégelő, a politikusokból kiábrándult szibériai Barnaul lakosai, akik legszívesebben egy lógó fülű kandúrt választanának polgármesternek a város élére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!