Páva Adorján
2022. augusztus 31., 19:422022. augusztus 31., 19:42
2022. szeptember 01., 08:352022. szeptember 01., 08:35
Bánffyhunyad bölcs vezetői úgy döntöttek, „megóvják” a város gyermekeit az ártatlan kicsik számára még ismeretlen, de vérszomjasan rájuk leselkedő szörnyszülöttől, a felnőttek által most szegregációnak elkeresztelt csúf, gonosz valamitől, ami egy új óvoda és bölcsőde képében támad a Kolozs megyei kisváros apraja-nagyjára.
Nem is magával az épülettel van a baj, hiszen az éleseszű román tanácsosok szívesen belaknák a budapesti kormány pénzéből felhúzott, a református egyház tulajdonában lévő ingatlant. Az igazi gondot, veszélyt, félelmet, rémisztő ellenséget a létesítmény eredeti rendeltetése jelenti, kelti életre, mely egy szóban így foglalható össze, így jellemezhető: magyar.
A kalotaszegi kisváros önkormányzata szerdai ülésén elutasította az anyaországi kormánypénzből épült óvodának kezelésbe vételét és működtetését, azaz a hétfői tanévkezdéskor üresen marad a július 17-én felavatott, 300 millió forintból felépített modern, kétszintes épület, melyet négy óvodai és egy bölcsődei csoport befogadására terveztek. A hetek óta tartó, a helyi szinten ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt által indított, sokak által felkarolt vérnacionalista hadjáratnak így sikerült felrúgatnia a bánffyhunyadi városi tanácsban eddig működő koalíciót, ugyanis a polgármestert is adó Nemzeti Liberális Párt sem szavazta meg az új épület átvételét: az RMDSZ-es tanácsosok magukra maradtak.
Ép ésszel felfoghatatlan, egyúttal vérlázító, ami Kalotaszeg „fővárosában”, a több mint 9000 lakosú, közel 30 százalékban magyarok lakta Bánffyhunyadon történt, történik. Az oktatási infrastrukturális gondokkal küszködő kisváros irányítói ugyanis inkább felülnek holmi olcsó, ezerszer eljátszott, a valóságtól teljesen elrugaszkodott, de mindig beváló magyarellenes hangulatkeltésnek. Mintsem hálás köszönettel elfogadnák, hogy Budapest átveszi a tehetetlen helyi, megyei önkormányzat, ilyen és olyan román hatóság, igazgatóság, befektetési, fejlesztési program, projekt, alap, szakbizottság, minisztérium, a kormány, azaz a román állam feladatát, és új oktatási intézményt épít a település gyerekeinek.
Ja, hogy mindezt egy bizonyos nemzetpolitikai céllal csinálja? Alapvető emberi jogok, így az anyanyelv használatához, gyakorlásához, illetve az anyanyelven tanuláshoz való jog nevében? Egy etnikai kisebbség, jelen esetben nemzettársak nyelvi-kulturális értékeinek megőrzése, védelme, megmaradása érdekében? Magyaroknak? Sőt jobban mondva bárkinek, de magyarul? Ez a baj?
Igen, ez a baj. Bánffyhunyadon most ezt diszkriminációnak, szegregációnak könyvelik el önkormányzati szinten is, eleget téve a román médiában nagy teret kapó, habzó szájú nemzetféltők követelésének: amíg az új óvoda nem fogad be két román csoportot is, addig a városi tanács nem veszi át az ingyen kapott épületet, nem ad működési engedélyt, nem fedezi a fenntartással járó költségeket, tehát az ingatlan nem használható a közoktatási rendszerben.
Az sem számít, hogy az eddig más helyszíneken működő négy magyar óvodai csoport új helyre költöztetésével a helyben maradó román gyerekek kényelme is javulna a rájuk oly gondosan vigyázó önkormányzati képviselők, tulajdonképpen a román állam által biztosított körülmények között. Ja, hogy ezek nem túl fényesek?! Akkor nem kéne tenni valamit?! Ja, hogy nincs pénz?! Aha, akkor csak várjuk a szánkba repülő sült galambot?!
Magyarország a lassan hat éve zajló óvodafejlesztési programja keretében csaknem ezer beruházást (új épületek, illetve felújítások) valósított meg a Kárpát-medencében – mindezekből csak Erdélyben több mint száz új óvoda épült és több mint 375 újult meg a budapesti kormány támogatásából. Hihetetlen, elképesztő számok. Aki haszonélvezője mindennek valamilyen formában, jól tudja, mit jelent ez a gyerekek, de a teljes ottani közösség számára. Az esetek túlnyomó többségében belátják ezt a helyi román hatóságok képviselői is, akik rendszerint kidüllesztett mellel vágják át a szalagot, és kampányokban is szívesen dicsekednek a beruházással, kicsit saját megvalósításként is eladva a fejlesztést.
No de ennél „magasztosabb” céljai vannak az ismét egyre nyíltabban testet öltő romániai háttérhatalmaknak, amelyek Magyarország és a magyarok folyamatos lejáratásában, kijátszásában, kizsákmányolásában érdekeltek, és ennek érdekében hosszú évtizedek óta húzogatják a gyűlölet mindent könnyen mozgató szálait. Rendkívül elkeserítő, hogy ma, a 21. században is simán elvennék azt, amit mi kaptunk ajándékba, amit nekünk építettek, ami a miénk. Mondván amott: ha nekünk nincs, ha nem lehet minduntalan a miénk a tiétek, akkor inkább nektek se legyen.
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!