2012. május 16., 08:592012. május 16., 08:59
Ennek oka pedig az, hogy a többség kiindulópontja csakis a nemzetállam, amelyet örökérvényűnek tart, azt pedig, ami eme vágyálom megvalósulása előtt volt, gyakorlatilag már nem tekinti megtörténtnek. Eközben a történelem viharaiban kisebbségi sorsba sodort, de önrendelkezési igényéről ösztönszerűen lemondani nem akaró közösség észérveit éppen azokból az időkből merített tényekre alapozza, amelyeket a fő államalkotó nemzet nagy erőket megmozgatva próbál kitörölni – sikeresen – sajátjai kollektív emlékezetéből.
Ez a célirányos nevelés az egy és oszthatatlanon alapul, amivel a más, a sokszínű a mai Romániában nehezen tud vetekedni. Ezzel az előbb említett, triviális nemzeti logikával kell megvívniuk azoknak, akik szívügyüknek tekintik a történelmi Székelyföld különleges státusának kiharcolását. A fegyvernemet pedig csakis a diplomácia arzenáljából lehet kiválasztani, éppen ezért rendkívül fontos, hogy minél több és magasabb szinten fogalmazódjon meg a százezrek számára létfontosságú, megkérdőjelezhetetlen történelmi, földrajzi és demográfiai alapokon álló igény, vagy inkább követelés.
Ennek szolgálatában szólalt fel most Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki egy román hírtelevízióban kendőzetlenül kimondta, az autonómia az egyetlen logikus és természetes kompromisszum a nemzetállami többség területi szuverenitása és a kisebbségek létezéshez való joga között. Egyértelmű, hogy ez a logika üti a fennebb említettet, és emiatt az egyelőre csak utópia, hogy az egyeduralkodásra nevelt románok hirtelen megértik, egy kisebbségi közösség sikere nyugodtabbá, biztonságosabbá és gazdagabbá teheti ugyanazt a Romániát.
Egy dolog viszont csak rajtunk múlik: el kell jönnie annak az időnek is, amikor a saját akaratunk, igazunk is anynyira megizmosodik, hogy az ütköztetésekkor legalább megingatja a többségiek logikájának hamis alapjait.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.