2011. augusztus 25., 22:492011. augusztus 25., 22:49
A történelminek ígérkező összecsapás apropója az, hogy a Kolozsvári Magyar Napok kapcsán az egyik helyben szerkesztett, szélsőségesen magyarellenes román hírportál publicistája gyűlölettől fröcsögő, gyalázkodó hangvételű írásban osztotta ki a magyarokat, amiért merszük volt egy hétig ünnepelni Kolozsvár központjában. A nem kis frusztrációról tanúskodó szöveg szerzőjének cikkében visszatérő motívum volt az augusztus 20-i nemzeti ünnepen a város főterén felvonuló huszárok hátasai által produkált lócitrom. Mármost jómagam az inkriminált eseményen nem vettem részt, így nem tudom, hogy a huszárlovak valóban képesek voltak-e ilyen mérvű függelemsértésre vetemedni, azonban ha tényleg így történt, talán akkor sem nagy tragédia. Hiszen a hagyományőrző egyenruhások lovas felvonulása a magyar kulturális örökség része, ami minden magyart büszkeséggel tölthet el, hiszen a huszárságot mint fegyvernemet az egész világ tőlünk vette át. Ez lehet, hogy frusztrálja a cikk szerzőjét, de attól még tény, nem tisztünk a lelki problémáival foglalkozni. Hanem viszont ahol ló van, lócitrom is van, ez már csak ilyen műfaj. A lócitrom eltakarítása pedig a közterület-fenntartók feladata. Például Londonban vagy Párizsban is, ahol ünnepi alkalmakkor szintén felvonulnak a lovas katonai díszegységek, de az ilyen esetekre nemigen szokás székrekedést okozó tablettákat beadni a paciknak – legfeljebb bizonyos helyeken pelenkát adnak rájuk. Viszont arról nemigen tudunk, hogy főtéri fesztiválokon össznépi sporttá avanzsálna a környékbeli zöldövezetek és épületek oldalba vizelése, mint ahogy az néhány hónappal ezelőtt szintén Kolozsvárott történt, amikor egy sörfesztivál közönsége a Szent Mihály-templom kertjében adta vissza az anyaföldnek, ami abból korábban árpa és komló formájában kisarjadt. Igaz, a magyar napok kulturális rendezvényként működtek, ezért a főtéren nem is árultak sört – viszont a románokra való tekintettel kétnyelvű konferálás zajlott. Mint ahogy minden rendezvényen igyekeztek – persze a magyar erények és hagyományok kidomborítása mellett – a város többnemzetiségű jellegére is felhívni a figyelmet. Ez azonban a jelek szerint a cikk szerzőjének elkerülte a figyelmét, ő csak a lócitromra figyelt. Melynek következtében – ha már ennyire foglalkoztatja a téma – ismeretlenül is a legnagyobb szeretettel ítélnénk neki oda a Lócitrom díjat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok