2011. november 11., 10:172011. november 11., 10:17
Ne tévesszen meg senkit, hogy a Szociáldemokrata Párt szóvivője óvatosan, mondandóját jogi köntösbe csomagolva indokolta, miért támadják meg az alkotmánybíróságon a levéltári anyagok visszaszolgáltatását kimondó jogszabályt. A restitúció ugyanis elsősorban a kisebbségi, magyar felekezetek szempontjából fontos, amelyek nem csupán értékes dokumentumokat és anyakönyveket igényelnek vissza, hanem olyan okmányok is létezhetnek, amelyekkel szintén visszaigényelt ingatlanaik tulajdonjogát is bizonyíthatják. Nem csoda, ha törvény zavaró a román nacionalista körök számára – a másik ellenzéki párt, a PNL képviselője, Lucia Varga el is árulta magát, amikor a jogszabály vitáján kiszaladt a száján, hogy a törvény „elégedetlenséget szül” Erdélyben.
Persze lehet arra hivatkozni, hogy Nyugat-Európában is van arra példa, hogy az állam átvette az egyházi levéltárakat, mint ahogy arra is, hogy vajon a visszaszolgáltatás után a polgárok lehetőséget kapnak-e arra, hogy belepillantsanak az őket érintő anyakönyvi dokumentumokba. Csakhogy Nyugat-Európában zömmel ugyanazon nemzethez tartoznak az érintett egyházak is, mint a levéltárakat átvevő állami hivatalok képviselői, míg itt nem lehet figyelmen kívül hagyni az ilyen lépések kisebbségellenes élét – minden egyes ősi irat és anyakönyv a kisebbségi önazonosságot és a történelmi folytonosság tényét erősítő elem, amelyet jobb elsüllyeszteni valami homályos állami levéltár mélyére, ahol legfeljebb néhány kutató juthat hozzájuk.
Míg eredeti tulajdonosaiknál hagyva akár közszemlére is kerülhetnek – bizonyos, a hivatalos román történetírás által sulykolt hamis információk cáfolataként. Ha egyébként a jogszabály kiállja az alkotmányossági próbát, még mindig nem lehet nyugodtan hátradőlni. Alkalmazását infrastrukturális és anyagi okok akadályozzák, ráadásul számos dokumentum nem is esik a hatálya alá – e gondok rendezése nélkül a törvény nem sokat ér. Magyar szempontból ugyanis a legmegnyugtatóbb az lenne, ha minden irat visszakerülne jogos tulajdonosához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok