2011. november 08., 09:272011. november 08., 09:27
Miközben ugyanis a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás lényege éppen az, hogy a kormány nem növelheti a közpénzből finanszírozott illetményeket, a kabinet tagjai úgy lebegtetik meg a jövő áprilisi emelések eshetőségét, mintha a hivatalnokok és a kisnyugdíjasok már holnap leshetnék a bankszámlájukat, illetve a pénzes postást, mert immár bizonyos, hogy nő az illetményük összege. Holott az emelés ténye még enyhén szólva is bizonytalan, hiszen azt is megjegyzik, hogy az emelés csak akkor következhet be, ha azt a gazdasági körülmények megengedik.
Minderről a klasszikus meghívószöveg juthat az ember eszébe, miszerint „Vasárnap este buli lesz, ha eső nem lesz. Ha lesz, nem lesz.” Persze a kormány abból dolgozik, amije van: jövőre választási évet írunk, márpedig megszokhattuk, hogy a választásokat megelőző időszakhoz úgy hozzátartozik az állami illetmények és a nyugdíjak megemelése, mint a villámláshoz a dörgés. Jelenleg viszont az államkasszában nemhogy a bérek megemelésére, de még a jelenlegi illetmények kifizetésére is alig akad pénz, és igencsak kétes, hogy fél év múlva jobb lesz a helyzet.
Az ígéret ugyanakkor még nem kerül pénzbe, a kormány pedig most abban bízik, hogy a pozitív fejlemények megvillantása ha nem is növeli a támogatottságát, de legalább valamelyest lassítja a népszerűsége csökkenését. Jeffrey Franks IMF-főtárgyaló is nyugodtan egyezhetett bele az emelés eshetőségébe, hiszen az semmilyen konkrétumhoz nem kötődik. Ugyanakkor talán a nemzetközi pénzintézet illetékesei is úgy gondolkodnak, hogy a bizonytalanságnál, vagyis egy kiismerhetetlen új kormánynál még a csapnivaló, de mégis jól kiismert kabinet is jobb, hiszen a PDL–RMDSZ-kormányról már bebizonyosodott, hogy gyakorlatilag kritikátlanul hajtja végre a Valutaalap megszorításokra vonatkozó utasításait.
A béremelés tehát igencsak bizonytalan – az euróövezet és a világgazdaság problémái közepette nehéz lesz épp Romániában előteremteni a szükséges pénzeket, ha pedig mégis, azokat talán a gazdaság talpra állításában lenne ésszerűbb felhasználni. Igaz, nem először fordulna elő, hogy a politikai érdek felülírja a józan eszet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.