2009. november 04., 10:062009. november 04., 10:06
Már kora reggel elindulunk nagyszüleimmel a szülőfalujukba, ahol felkeressük a rokonok sírját, ilyenkor pedig már útközben előjönnek a családi történetek őseimről. A kikeményített, frissen vasalt ruhákból áradó illatok közt megtudhatom, hogy dédnagyanyám keresztanyjának a fia feleségének az unokája most épp Pesten él, ezért kell az ő rokonai sírját is rendbe tenni. Egy nagy kosár virág, gyomlálókapa (az éle gondosan zacskóba csomagolva) a halottaknapi felszerelés.
Kora reggeltől sötét ruhás megemlékezők lepik el a temetőt, nagyrészt idős asszonyok görnyednek a sírok fölött, eltávolítják a gyomot, szépítik a sírhelyet, nem egy akad köztük, aki saját lévendő nyugvóhelyét csinosítja.
Sötétedés után még zsúfoltabb lesz a temető, idegen autók és emberek lepik el az általában csendes, kihalt falvakat, gyertyákból egyre több lesz, s a hideg ellenére sokáig időznek az emberek a hangulatossá vált temetőben. Csendes beszélgetés veszi kezdetét, legtöbb látogatónak ez az egyetlen nap, amikor találkozik a szülőhelyén maradt rokonaival. A gyerekek a sírok szélén ülve gyertyákkal játszanak, viaszból mintát öntenek, s nagyon élvezik, hogy sötétben ők egy temetőben lehetnek.
Egy-egy szerencsés nagymama kíváncsi unokáinak mondhatja el, hogy ki az, akit most meglátogatnak, s érdekes mesékkel ragasztgat a gyerekek emlékezetébe néhány családi eseményt. A félhomályban nem felismerhetőek az arcok, a biztonság kedvéért mindenki mindenkinek köszön, s a szívük mélyén régi emlékek sorozatát dédelgetik.
Vagy ott lehet ragadni egy rokonságmentes helyen, Halloweent ünnepelni egy diszkóban, este pedig böngészni a neten, hány gyerek tűnt el idén is Amerikában a cukorkagyűjtő búcsújárás után, végül pedig jegyzetet írni a szagokról, a csendes suttogásról, ami betölti az űr pár milliméterét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok