2012. november 08., 08:252012. november 08., 08:25
Egyébként nem tartoztak a plázacica-kategóriába, szotyolahéjat sem köpködtek maguk köré, nem csámcsogtak rágógumit, ráadásul mindenik mondatuknak volt alanya és állítmánya – és mégis. Egyikük arról beszélt a másiknak, hogy igenis meg lehet győzni a tanárt, az ő irányítója is öt könyvet adott fel neki olvasásra, de ő megmagyarázta, hogy egy is éppen elég. Majd ha te odakerülsz, lehet, hogy neked eleve csak azt az egyetlen könyvet fogja ajánlani, mondta társnőjének.
Ebben maradtak, áttértek más témára. Vagyis már a mesterin sem lesz olvasás?! Nem tudom, én leszálltam, nemcsak, mert megérkeztem úti célomhoz, hanem mert már-már közbeszóltam volna, hogy bezzeg az én egyetemi éveim alatt… Márpedig tudjuk, mennyire szeretik fiatalok-idősek egyaránt mások bezzegezését. Napirendre tértem hát én is, ez van, mondtam, véglegesen befellegzett a Gutenberg-galaxisnak, most már a Bill Gates-galaxisé a világ.
Ám aznap délután kénytelen voltam a témára visszatérni, mivel egy reklám teljesen kihozott a sodromból. Hetente újabb és újabb kötetekkel bővülő sorozatot hirdetnek, Nobel-díjas szerzők műveiből. De a reklámfilm kiagyalójának nem hiszem, hogy járt volna a kezében valaha könyvnek nevezett tárgy, vagy ha igen, legföljebb a mellékhelyiségben, lapokra metélten. Merthogy a reklámfilmben is széttépik a köteteket, a lapokat feldobálják, azok meg hullnak szanaszét, mint az óriáspelyhek.
Döbbenet! És a csupa szem-fül Audiovizuális Tanács ezt nem veszi észre! Ennél ész- és lélekrombolóbb hirdetést eddig még nem láttam. És hiába mondogattam magamnak, hogy valójában ez az igazi „tallózás”, szemezés, szemlézés, milyen felemelő a lapokat összegyűjteni, illesztgetni, rakosgatni – nem nyugodtam bele. Mert ennek semmi köze a fent említett galaxisváltáshoz, ennél már csak a könyvégetés rosszabb. De inkább hallgassak, nehogy a jövő heti reklámban alá is gyújtsanak a lapoknak, és valamelyik kedves íróm szavainak sercegésére kezdjék el sütögetni lángelméjénél a bendőbe valót.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.