JEGYZET – Gondolta-e volna valaki, hogy a serdülők és a tinikorból épp csak kilépők sorában a sok furcsa pillanatnyi divathóbort közé egyszerre benyomul a lakatok divatja is?!
2015. október 25., 22:372015. október 25., 22:37
Pedig mostanság európai területeken sok helyütt látni – elsősorban a hidak korlátelemeihez rögzített – különböző féle-fajta lakatokat.
Előre is elnézést kérek azoktól, akik szerint az éppen imádottnak hitt kedves megtartása attól függ, hogy jelképesen fellakatolják-e valahová a névjelüket, de nekem nagyon gyanús ez a hirtelen felfutott módi. Egyrészt mert réges-régen túlestem a koron, amíg képes voltam ilyen külsőséges beavatkozásokban hinni, másrészt mert túl sok minden ésszerűnek, egészségesnek, boldogítónak stb. mondott módszerről és kellékről derült ki utólag, hogy egyszerű kereskedelmi fogás áll mögötte. Vagyis úgy sejtem, valahol nagyon elszámolták a szükséges lakatmennyiséget, a túltermeléssel nem volt mit kezdeniük, nosza, rajta!
Igen, vállalom, hogy merkantil szellemű vagyok, aki mindenben mindenhol üzleti sunyiságokat sejt, de mondom, a tapasztalat engem igazol. És a szó szoros értelmében vett haszonlesésen túl egy másik tapasztalatomat is megosztanám, hátha jól jön azoknak, akiket éppen mostanában illetne: az esküvők.
Minél nagyobb a felhajtás, a zaj, annál nagyobb a lehetősége a hamar bekövetkező csendnek. Az eszméletlen tülköléssel felvonuló limuzinok, az utcahossznyi, koszorúslánykák és vőfélyfiúk cipelte fátyol, a több száz terítékes nászvacsora köszönő viszonyban sincs a holtodiglan-holtomiglan mélységével és tartósságával: egyszerű rongyrázás, magamutogatás, hőzöngés. A válásnál aztán a vagyonelosztás ugyanilyen cirkusz: a világ szájának szól, hogy lám, lám mi mindenük van, és mégsem nyugszanak.
Így a lakattal is. Nemrég hallottam, hogy egy városka egyetlen vashídja veszélybe került, mert a sok lakat megbontotta a statikai egyensúlyt. A hajdan fák törzsébe vésett vallomást a fa becsületesen őrizte, amíg élt, holott már senki nem tudta, kik is lehettek a szívbe zárt becenevet viselők. A mostani szerelmesek óvják a fákat, bár a lelakatolt kezdőbetűk nekik sem biztosítják az örök hűséget, ahogy a köszönés helyett használt „szeretlek” sem teszi meg. Inkább fogják vissza a lakatgyártók a gyártást, ne legyen hídszakadás az ottfelejtett, „örökké tartó” fogadalmak miatt.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!