2011. február 04., 10:322011. február 04., 10:32
Hivatalos minőségben, a munkaköri leírásához igazodva. Amiért a fizetését kapta. A kórboncnok szerint semmi esélye sem maradt a túlélésre, lévén az egész testfelülete agyonkaristolva. A temetéséről szóló tudósítás után azonnal közölték az éber hírfalókkal, hogy ezt a jó másfél évtizedes problémát meg lehet végre oldani egy megakutyamenhellyel, ahol tejben és vajban fürdetik majd az ebeket, kedvüket veendő az emberevéstől. Elgondolkodtam: honnan is lesz pénz az említett szupertelepre?! Föltehetőleg azoknak a nyugdíjaknak az átirányításából, amiket már nem fog kelleni kifizetni, mivel jogos tulajdonosuk nem bírta ki az „észszerű” megszorításokat és „természetes úton távozott a rendszerből”?! Minden bizonnyal. És hirtelen büszke lettem: milyen nagy ember a mi miniszterelnökünk, milyen sokoldalúan művelt, finom úr, milyen szépen tudja használni az eufemizmust.
Parancsnoka darabosabb, faragatlan és sületlen matrózhumorával biztosan azt mondta volna, hogy feldobja a talpát, beadja a kulcsot, vagy ha úgy tartotta volna kedve, esetleg felmérgesítette volna valaki ennél még cifrábban is. Nem riad akkor vissza a felfordulttól sem. Mennyivel kedvesebb ez a természetes rendszerelhagyás! Balzsam a fülnek! Egyébként emlékszik még valaki arra, amikor említett parancsnok bukaresti főpolgármester lett és áldásos ténykedését azzal kezdte (volna), hogy kiirtatja a lakosságot rettegésben tartó kutyafalkákat? Csakhogy a népharag megállította a dühét: micsoda siránkozásokat rendeztek, hogy élő lelkek így meg úgy, azokat kiirtatni stb. stb. Mennyivel kevesebben tiltakoztak a természetes úton való távozás ellen! De hát ez is természetes: csak nem fognak holt lelkekért szót vesztegetni, amikor ott a sok marcangolni sem rest élőlény?! És – véletlen volna? – a széttépett nő temetéséről szóló hír közelében hangzott el az is, hogy a csendőrségnek a tiltakozó tömeg elleni felszerelést óhajtanak beszerezni. Részletekről nemigen beszéltek, csak valami nagy teljesítményű gumibotokról, magasfeszültségű viperáról, vízágyúkról. Rövid hatótávolságú atomtöltetről nem volt szó, de lehet, csak feledékenységből. Tény, hogy ember ember ellen készül védekezni. Mert ez az élet rendje – védeni csak a védtelen kóbor kutyát kell, az nem tüntet, nem tiltakozik, nem kiabál, legföljebb marcangol. Mint nemes felmenője, a farkas. De – tudtommal – a saját fajtáját nem bántja. Ilyen a természetrajza. Azért is gondoltam arra, hogy az ember embernek farkasa mondást is ők találták ki, amikor látták, hová fajulhat az emberi acsarkodás. És nagylelkűségből – vagy fantáziahiányból?! – illették az elrettentő látványt önnön létük metaforájával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok