JEGYZET – Azt mondják, azért olyan nevetségesen alacsony az uniós pénzek lehívása és beépítése a helyi fejlesztésekbe, mert a pályázatokért felelős illetők félnek, nehogy valamilyen csalási ügybe keveredjenek.
2014. szeptember 21., 20:392014. szeptember 21., 20:39
2014. szeptember 21., 20:412014. szeptember 21., 20:41
Nem értem, mivel az uniós bürokrácia feltehetőleg nagyon szövevényes ugyan, de akinek az abban való eligazodás a szolgálati feladata, ha ért is hozzá, és rájön a lépések követésének nyitjára, akkor mitől kell félnie?!
Ugye, ugye, az ilyen akaratlan, mélylélektani elszólások árulják el leghamarabb, hogy kutya van a kertben. Vagyis, hogy már az indulás elhibázott, mert a legtöbb esetben azzal kezdik, hogy akkor nekem ennyi, neked annyi jár, de tartjuk ám a szánkat…
Érdemes ezt még tovább ragoznom?! Dehogy! Csak szét kell pillantanunk magunk körül, s aki netán nem értette volna, máris rádöbben a kifogásként emlegetett félelem okára. Ami valós félelem, nem, mint a tanmese hazudós fiújának az esete, aki addig-addig riogatta környezetét az ordassal, hogy amikor valóban előjött a beste toportyán a bozótból, már senki sem sietett a segítségére.
Nálunk különben is megszokott a folyamatos ijesztgetés-fenyegetőzés. A játékos kedvű államelnöknek például egyre gyakoribb szórakozása, hogy a kora esti órákban, amikor talán a legtöbben bámulják a varázsdobozt, kiáll és vígan heherészve, a legnagyobb nyilvánosság előtt fenyeget meg olyanokat, akik nem tartoznak az ő föltétel nélküli talpnyalói közé. S ha ezek után esetleg nem is másnap, de harmadnap biztosan jön a hír, hogy álarcos rendfenntartók látogatták meg az illetőt hajnalban, ilyen vagy olyan ügyben.
Ez már igazi ordas világ, nem gyerekes játszadozás a bajjal. Senki nem tudhatja, hogy valamelyik irigykedő, rosszindulatú szomszédja, csak úgy, minden ok nélkül mikor mit kohol ellene, aztán próbálhatja majd bizonyítani a maga igazát. Nem ismeretlen az érzés, 90 előtt megéltük mindannyian, majd rövid ideig azt hittük, vége lett. Tévedtünk.
Azt sem tudom, vannak-e bőven olyan makulátlan kertek, amelyekben nincsenek elásott kutyatetemek, vagy kívül nem ólálkodik-e a hívatlan-kéretlen farkas. Vagyis ahol senkinek nem kell félnie semmitől. Mert sajnos úgy néz ki, egyelőre nem szabadulunk meg a jól bevált módszertől, hisz a rettegő ember könnyen irányítható, csendben teszi a dolgát, ha van neki más dolga is az állandó félelmen kívül. Ha a költővel szólva nemcsak „sunyít vagy parancsot követ”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!