2009. június 22., 10:422009. június 22., 10:42
Ám tudni olyan falu széli kolóniáról is, amely kutyaeledelt eszik vacsorára, köret és kenyér nélkül, savanyúság gyanánt pedig az élet keserűségét rágcsálják mellé. Hiszik és vallják, ez a legfinomabb, és ami fontosabb, a legolcsóbb eledel. No azért nem kell megijedni, nem az ismert márkákat vásárolják, mert az többe kerülne, mint a rendes napi betevő, hanem nyolc-tíz kilós kiszerelésű hulladékhúst.
Egyes meg nem nevezhető áruházak lefagyasztott mócsingokat árulnak kutyaeledel gyanánt. Elvileg ezek jók is a vérszomjas harckutyáknak, és ahogy láttam, az emberek sem vetik meg, különösen a verekedősebb fajta kedveli. Azok, aki ebből esznek, a pitbulléhoz hasonló morgó hangon kommunikálnak. Ha megkérdezzük őket, milyen a hús, egyesek hangosan vicsorítanak, másoknak dühtől habzik a szájuk.
Minden jó, ehető, csak tudni kell elkészíteni – vélik a szakértők. Kicsi odafigyeléssel és magyaros fűszerezéssel komoly pörköltet lehet rittyenteni a kutyaeledelből is, a szociális háló pedig gondoskodik a mindig friss utánpótlásról. A gyerekpénz és a napszám jó adalékanyagnak számít az esténként elfogyasztott kutyaételhez, amely láttán a pavlovi reflex meghatványozódik. A reformkonyha újabb hiteles példájáról van itt szó, amely kitűnő ötletet ad mindazoknak, akik már unják a banánt.
Előfordulhat, hogy komoly hagyománya lesz a kutyahúspörköltnek, és a rusztikus vendéglők puccos nyugati vendégei kézzel-lábbal kapkodják majd, mint helyi, autentikus specialitást. Legyen, hiszen a sok száz éves nomád receptek változatlanul öröklődtek át generációkon keresztül. Csak tudhatnak valamit ezek a séfek, annak ellenére, hogy nevüket az a la carték helyett csak a jóskártyák jegyzik. Persze a klientúra is számít, hiszen a vendég az első. Ha nem a családnak kellene, lehet, nem tennének bele kígyót-békát, de így fontos, hogy a legválogatottabb csemegék kerüljenek a kondérba. Amíg az itt a piros, hol a piros edzés tart, addig ki is fő a friss bogrács. Egy baj van csupán az egésszel, hogy a négylábúak ezúttal kimaradnak a buliból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok