2009. május 21., 12:292009. május 21., 12:29
Azok is hosszabbak, szélesebbek, és közöttük a tér is tágasabb. Valamennyi fekvőhely fölött működik az apró éjjeli lámpa. A kiszolgálásra sem lehet panasz. Ma már nincs akadálya annak, hogy a vonaton vásárolja meg az utazó a különbözeteket. Nyugodtan fel lehet szállni a kusettkocsira másodosztályú jeggyel, csak kérni kell a pótjegyet, ami ugyanannyiba kerül, mintha az állomáson vagy menetjegyirodában váltotta volna.
A kocsikísérő kissé túlsúlyos, mosolygós asszony előbb egy négyágyas, első osztályú fülkében ajánl helyet. Aztán amikor látja, hogy a felszálló ragaszkodik az olcsóbb, hatágyas fülkéhez, és kész akár más vagonban keresni ilyent, azonnal kerül másodosztályú ágy is. Elveszi a jegyet és a 25 lejes különbözetet. Minek is állítaná ki most a nyugtát – nyugtatja meg magát Gábor –, amikor az egész éjszaka rendelkezésére áll.
A tiszta, kikeményített, vasalt ágyneműt fóliába csomagolva kapja, és örömmel állapítja meg, egy palack buborékmentes kovásznai ásványvíz is jár a csomag mellé. A fekvés sem esik rosszul az ágyon, hamar elalszik. A kocsikísérő már Ploieşti után bekopog a fülkékbe, hogy a fővárosig mindenki felkészülhessen a leszállásra. Senkit nem kell külön felszólítani, az ágyneműt ki-ki visszaviszi a kocsikísérő fülkéjébe.
Ez mégiscsak kusett, afféle önkiszolgáló hálókocsi. Ekkor adja vissza az utaskísérő a jegyeket is. Gábor hosszasan elidőz a fülke ajtajában. A jegy maga már előkerült, a különbözetről kiállított nyugta azonban nem. A kocsikísérő is érzi, kissé kínos a helyzet, nézegeti a mappáját, aztán jóindulatúan a férfi markába nyom egy másik jegyet is, amely a különbözeteket is tartalmazza. „Ezt elszámolásra” – súgja oda bizalmasan.
Másodpercek telnek el, míg leesik a férfiban a tantusz: valaki másnak a jegyét is megkapta, csak hogy ne kérje a nyugtát a 25 lejre. Még ott morfondírozik egy darabig a folyosón: mit tegyen? Követelje-e a nyugtát? Megállapítja, hiába új a vagon, a személyzet, a mentalitás a régi. Már lassít is a vonat a fővárosi állomáson. A peronon plakát fogadja. Rajta a felirat: a korrupció súlyosan károsítja a szabadságot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok