2012. március 23., 10:012012. március 23., 10:01
Ezzel Bukarest két legyet is üthet egy csapásra: az EU különböző fórumai nem győzik elítélni a holland kormányt, amiért egy szélsőséges párt támogatásáért cserében továbbra is gátolja Románia schengeni felvételét. Ez már kész haszon, de a hazai közvélemény szemében természetesen a külföldön rekedt román testvérek érdekében kifejtett, sikeresként eladható erőfeszítés sem nyom kevesebbet a latban. A külügy a hivatalosan baráti Magyarországnak is beintett: Cristian Diaconescu külügyminiszter a miheztartás végett leszögezte, hogy az autonómia ügye nem lehet a kétoldalú kapcsolatok tárgya.
A diplomáciai hadjárat újabb csapásiránya egy másik szomszédot céloz: ezúttal Bulgária került a román külügy látókörébe. Az, hogy a külügyminiszter kijelentette: Románia és Bulgária között megoldatlan problémát jelent egy, a fekete-tengeri felségvizek határán található 17 négyzetkilométeres terület, azt jelzi, hogy a kormány diplomáciai sikerekkel próbálja fényezni saját imázsát a romániai állapotok miatt elégedetlen polgárok előtt.
A román diplomácia legendás – az elmúlt száz évben jelentős eredményeket ért el –, a legutóbbi, hangos siker a hágai bíróság azon ítélete, amelyben egy ukrán–román polémiában Romániának ítélte a fekete-tengeri kontinentális talapzat vitatott részének földgázban gazdag nagyobbik részét. A kormány reményei szerint egy hasonló siker Bulgáriával – vagy legalább az ország területének további gyarapodását célzó erőfeszítés – lendíthet a kormányoldal még mindig vészesen alacsony népszerűségén.
Kérdés azonban, hogy a választópolgárok szemében mi nyom többet a latban: az esetleg megszerzendő tengeri lelőhelyen az ország energiafüggetlenségét növelő földgázmező fölfedezésének távoli lehetősége vagy a napi megélhetési gondok.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.