JEGYZET – Ma már alapvetően természetes, hogy egy magára valamit is adó politikusnak esze ágában sincs betartania a választóinak tett ígéreteket.
2015. június 11., 20:102015. június 11., 20:10
Így aztán nincs is amiért csodálkozni azon, hogy miután Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere azt ígérte: a város és Váradszentmárton egyesüléséről szóló, csúfos kudarcba fulladt népszavazás ismétlése előtti időszakban nem költenek több közpénzt kampányra, természetesen legalább háromszor annyi plakát és molinó lepte el a várost, mint az első voksolást megelőzően.
Most arra nem is térnénk ki, mennyire törvényes és korrekt megismételni egy népszavazást, amely kapcsán a polgárok már jelezték: nem érdekli őket a téma, hiszen az érvényességhez szükséges 30 százalékos részvételi arányhoz képest még a 20 százalék sem jött össze. Mindössze megjegyeznénk, hogy azt a viccet juttatja eszünkbe, amikor a farkas odamegy a nyuszikához és azt mondja: „Itt ez a dobókocka. Ha egytől ötig dobsz, véresre verlek, ha hatost dobsz, újra dobhatsz.”
De most aztán mindent bedobtak. A városban komoly kihívás lett a tömegközlekedési eszközökkel eljutni valahova, a villamosok és autóbuszok elektronikus kijelzőin ugyanis a viszonylatjelzés amolyan mellékes, úri huncutság lett csupán, lévén hogy a menetidő nagy részében a népszavazást népszerűsítik. Emellett teleszórták a vendéglátó-ipari egységeket is propagandaanyaggal.
És mivel még mindig félnek, hogy nem lesz elég résztvevő a vasárnapi megismételt szavazáson – amelytől a magyarok várhatóan ismételten távol maradnak, mivel a két település egyesülése egy százalékkal rontaná a magyarság számarányát a Pece-parti Párizsban –, újabb frontot nyitottak. A szemetes konténereket a guberálóktól védő fémketreceket is teleplakátolták, nehogy a polgárok találjanak még egy olyan helyet, ahol nem a kétes hasznú, homályos, megkérdőjelezhető megalapozottságú gazdasági érvekkel alátámasztani próbált egyesüléssel traktálják őket.
Bár még mindig van lehetőség a további terjeszkedésre. Például a még meglevő kóbor kutyákra és macskákra is fölszerelhetnének néhány plakátot. Sőt a népszavazást propagáló vécépapírtekercseket is piacra dobhatnának, hogy a kukakampány mellett ez is hirdesse, mennyit is érnek a politikusi ígéretek és az egész egyesülési cécó.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!