2011. március 28., 09:462011. március 28., 09:46
Amerre én járok, ott az emberek nemcsak át-, hanem meg is hágják a szóban forgó törvényköteget. Egyszerűen nem fér a fejembe, miért kell tíz embernek egyszerre és egymás mellett mennie az úttesten, kanyarban, ha járdát is öntöttek nekik. Igaz, csak mostanában kapták ajándékba egy osztrák cégtől, azelőtt kizárólag filmen láttak olyat.
A gyalogosok mellett szekerek is járnak az úton, olyanok, amelyekről ásó, kapa, nagykasza csüng ki oldalra, és észre sem veszi a kocsis, amikor elszáguld mellette egy csapat fejetlen motoros. Arról jobb nem is beszélni, hogy a mellékutakról felhajtó aratógép enyhén illuminált sofőrje csak abba az irányba lát, amerre néz, és mivel ő a nagyobb kutya, övé az elsőbbség. Az úttestre felhordott sáron jókat lehet driftelni, jutalmat pedig a bokrokról tonnaszámra aláhulló verebek osztanak. A kanyarban álló kocsma előtt sokszor padlóig kell nyomni a féket, mert annyian állnak előtte üveggel a kezükben, hogy nem látni, merre visz az út. Ebben a csodálatos közegben nincsen olyan nap, amikor egy csapat gyerek ne szánkózna, vagy ne labdázna az aszfalton, attól függően, milyen évszakban járunk. Leírhatatlanul csúnyán tudnak nézni ezek a helyi erők, ha épp arra merészkedik egy jármű és el meri rontani a lábteniszpályájukat.
Ennek semmi értelme, gondolhatja bárki. Pedig van. A futballpályára és a legelőre nem mehetnek, mert ott áll a talajvíz, az iskolaudvaron nem szívesen mászkál tanítás után a gyerek, így amíg valakit ki nem vasal az úthenger, marad a főút. Szerencséjük van, mert az útszakaszt az utóbbi években öntötték újra, és jól pattog rajta a labda. Akkor vannak átmeneti gondok, amikor kora reggel és késő délután átvonul rajta a falu csordája, mert olyankor hangosan és nedvesen pattan a bőrgolyó. Egyébként semmi nem zavarja őket, hiszen otthon vannak.
A forgalom nem olyan nagy, az a pár autó meg igazán félrehúzhat addig, míg véget ér a meccs, hiszen fontos a szurkolók biztató ereje. Aki nem áll meg, azt a kapu előtti kis padon üldögélő szülők és nagyszülők szidalmazzák rendületlenül. Amíg a havi szociális segélyre várnak, van idejük nézelődni és kibeszélni, milyen expressz sebességgel nő manapság őfeléjük is a forgalom. Hát igen, kérem, nem kell a főút mellé költözni, ha pedig a főút költözik melléjük, legalább lapozzanak bele a szabálykönyvbe, amúgy sem égeti a tenyerüket a munka.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!