JEGYZET – Kétségtelen, hogy a betegségek zöme az orvostudomány búvárlására tartozik, de az utóbbi idők felpörgött közéleti részvétele során felmerültek olyan kórok is, amelyeket csak a politika górcsöve alatti tüzetes vizsgálat után lehet(ne) orvosolni.
2016. január 26., 19:472016. január 26., 19:47
A zárójelbe tett feltételes mód épp onnan ered, hogy nem nagyon van a gyógyításra-gyógyulásra irányuló akarat. Mert jobb így: fejjel a homokban, nincs semmi baj, minek ide orvostudor?!
Pedig nagyon kellene, különösen az olyan bajokra, mint az egyre gyorsabban terjedő, majdnem mindenkit nyakon kapó kettős látás. Nem konkrétan a szemidegeket károsító betegségre gondolok, mert arról épp a szemészek és az ideggyógyászok tudják a legjobban, hogy közvetlen halált nem igazán okoz, legfeljebb csak ha ilyen állapotban ül valaki a volánhoz, és hajt bele teljes erővel abba a fába, amit egy pillanattal előtt még kettőnek látott és át akart köztük menni.
Nem, amiről én beszélek az a köztéri kettős látás, igaz, sokan kettős mércét emlegetnek, holott a mércehasználat már valamelyes tárgyilagosságot is igényel, nemcsak érzelmi alapú sápítozást. Amit a napokban egyre inkább hallani, na nem a hazai kegyetlen helyzetek miatt, hanem ami Norvégiában történt, az – állítólag – mind lelkileg, mind fizikailag bántalmazott gyerekecskékkel. Fű-fa-virág háborog, mi a baj a mélységesen ájtatos szülőkkel, akik csak szelídségre és jámborságra akarják nevelni csemetéiket, ha kell, egy-két tasli segítségétől sem riadva vissza.
Szintén ezek a sápítozók, vagy a hozzájuk nagyon hasonlók az ellen tiltakoznak, hogy a nem keresztény migránsok nem mondhatják meg, milyen ételekkel enyhítsék többnapos éhüket, milyen öltözékkel védjék meg az általuk nagyjából ismeretlen hidegtől – mindezt a befogadó állampolgárok adójából. Utóbbi tiltakozás jogos, hisz annak kell alkalmazkodnia a „vendéglátók\" törvényeihez, akit beengedtek.
De akkor miért nem szedi a pereputtyát össze az ájtatos család és cuccol vissza a férj szülőhazájába, ahol általános meggyőződés, hogy a szülői pofon, nadrágszíjjal verés vagy bármiféle ütlegelés mennybéli ajándék éppen arra a célra, hogy már egészen kicsi korban megtanulja az a rakoncátlan gyermek, hogyan is kell majd, ha őrá kerül a sor, nyugodt, békés gyermeket faragnia – a szó legszorosabb értelmében – saját csemetéjéből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!