2010. január 12., 10:232010. január 12., 10:23
Markó Béla csupán félszájjal beszélt arról, hogy a lehetőségekhez mérten szorosra kell vonni az együttműködést – ami nem is csoda, hisz tisztában van a realitásokkal, azzal, hogy vannak olyan megyék, ahol az RMDSZ helyi szervezetei jól működő és hatékony koalícióban kormányoznak valamely más román párttal, és – már csak a korábbi rossz tapasztalatok miatt is – az a legkevesebb, hogy a hátuk közepére kívánnak egy, a PDL-vel megkötendő koalíciót.
Jelenleg az a helyzet, hogy a PDL ily módon nyújtja be a számlát azért, mert ismét kormányzati pozícióba segítette az RMDSZ-t, és ezen még csodálkozni sem lehet. Azt ugyanis senki sem gondolhatta komolyan, hogy csupán az RMDSZ fogalmazhat meg követeléseket a koalíciós partnerrel szemben, és a PDL szó nélkül biztosítja az államtitkári, prefektusi, alprefektusi és igazgatói tisztségeket, csakhogy bebiztosítsa a szövetség maradéktalan támogatását a parlamentben. Értelemszerűen a demokrata-liberálisoknak is megvannak a maguk követelései, hiszen ugyanúgy, ahogy az RMDSZ a PDL-n keresztül látja beteljesíthetőnek, hogy beleszóljon az országos ügyekbe, a PDL – legalábbis az erdélyi és a partiumi megyékben – az RMDSZ révén kerülhet be a helyi hatalomba ott, ahol jelenleg kénytelen ellenzékben tengődni.
Az RMDSZ helyi szervezeteinek így – ha csak a helyi PDL-vel ápolt végletesen rossz viszony, vagy a más román alakulattal folytatott kivételesen sikeres együttműködés nem írja felül a központi ukázt – le kell nyelniük a békát. Ennél a helyzetnél szinte fölösleges is nyomósabb érvet keresni a valós decentralizáció, a helyi közösségeket érintő döntések helyi szinten való meghozatala mellett, azért, hogy ne Bukarestből mondják meg a nagyváradiaknak vagy a szatmáriaknak, éppen kit kell szeretni. Hogy néhány megyei igazgatói tisztségért cserében ne kelljen egy-kétévente bukaresti ukázra jól működő helyi együttműködéseket felrúgva abba az irányba fordulni, amelybe a pártvezetők érdekei diktálják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok