2010. augusztus 31., 10:282010. augusztus 31., 10:28
Holott ha mérleget kellene vonni a tavaly decemberi államfőválasztás nyomán alakult kabinet nyolc hónapos tevékenységéről, nem biztos, hogy a kormányátalakítással meg kellene állni csupán négy-öt tárcavezető lecserélésénél. Mert ugyan milyen, a gazdaság, a szociálpolitika, a kultúra terén jegyzett jobbítás köthető az erejét kizárólag a gazdasági-pénzügyi válság enyhítésére összpontosító, e téren azonban egyedül lakossági megszorításokat felmutatni képes Boc-kabinet nevéhez? Élünk a gyanúperrel, hogy titkon a párt mélyrepülése miatt aggódó demokrata-liberális vezetők sem elégednének meg mindöszsze néhány miniszteri bársonyszék gazdájának kiebrudalásával, és szívük szerint hazaküldenék Emil Bocot is. Hiszen ne feledjük: a kormányfő-pártelnök mindeddig egyetlen poszton sem bizonyította túlzott alkalmasságát, sőt különösképpen nem predesztinálta semmi a két tisztség betöltésére, karrierje felfelé ívelését egyetlen embernek köszönheti: Traian Băsescu államfőnek. Ha pedig kicsit is számít nekik az, hogy miként szerepelnek a 2012-es választásokon – márpedig hogy a csudába ne számítana! –, akkor a demokraták nem gondolhatják komolyan, hogy a választópolgárok többsége előtt hitelét vesztett Bockal vágjanak neki a megmérettetésnek.
Van ugyanakkor a hosszú ideje lebegtetett kormányátalakításnak egy másik érdekes vetülete is. Miközben a demokrata alakulaton belül sokan kíméletlenül lerántják a leplet a PDL-s vagy a párt által delegált miniszterek alkalmatlanságáról, az RMDSZ egyszerűen hallani sem akar arról, hogy osztozzon a hatalom fiaskóinak a felelősségében, mintha legalábbis nem a szövetség hathatós közreműködésével születnének a döntések Bukarestben. Kérdéses, hogy elnézik-e ezt a kétlakiságot, a kudarc áthárítását a magyar választópolgárok.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.