2011. június 09., 09:592011. június 09., 09:59
Olyankor pedig különösen elszakad a cérna , amikor Budapestről a kisebbségi jogok rendezéséről, az anyanyelvhasználat biztosításáról vagy netán az autonómia ügyében érkeznek észrevételek, elvárások, javaslatok. Bukarest e tekintetben bizony leragadt a Ceauşescu-féle retorikánál, és sokszor úgy tesz, mint a néhai diktátor, aki Románia belügyeibe való beavatkozásnak nyilvánította az emberi jogok egyetemes érvényesítését szorgalmazó elvárásokat is. Tipikus eset a Horea Uioreanu liberális képviselőé, aki a minap szintén Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe való beavatkozásnak nevezte, hogy a magyar Külügyminisztérium a Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott tábla eltávolítását kéri a kincses városi Mátyás-szoborról. Persze az efféle mentalitás először is arról árulkodik, hogy sokakban még mindig nem tudatosult: az EU-csatlakozással véget ért az a hidegháborús időszak, amikor a térség államai azt tehettek a határaikon belül, amire a kedvük szottyant, a hagyományos értelemben vett belügyből pedig nagyon könnyen válhat több tagállam közügyévé.
Persze Uioreanuéknak igazából az fáj, hogy a magyar nemzet – ahogy azt most Szlovákiában nagy port kavart nyilatkozatában Kövér László házelnök kifejezte – nem mond le egyetlen részéről sem, a külhoni magyarok szellemi és kulturális értelemben Trianon után 91 évvel is hozzá tartoznak, ilyen indokkal szól bele Budapest abba, ha Kolozsváron, Ungváron, Szabadkán vagy Rozsnyón sérelem éri a magyarokat. Elképzelni is rossz, mekkora vircsaft kerekedne abból, ha Magyarország bukaresti vagy kolozsvári diplomatája illetné Romániát olyan kritikával, mint például az amerikai vagy a brit nagykövet, amely rendszeresen felrója még a romániai reformok, a restitúció hiányosságait vagy a politikusok törvénytelen vagyonosodásának problémáját is. A holland nagykövet minapi megállapításáról nem is beszélve, miszerint az igazságszolgáltatás reformjának akadozása miatt Románia nem tekinthető jogállamnak. Akkor hogy is állunk a belüggyel és a beavatkozással?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!