2011. július 01., 11:592011. július 01., 11:59
Az említett széljobb berkekben ennek nyomán – utalva a nagykövet szakmai múltjára – a „kommunista újságíró” és a „hazaáruló” voltak a legenyhébb jelzők, amelyeket ráaggattak, ami már önmagában jelzi, hogy meglehetősen sajátosan vélekednek a diplomáciáról és annak szerepéről. Persze a magyarok elsöprő többsége a lelke mélyén bizonyára nem bánná, ha azok a bizonyos határok a Kárpátok bércein húzódnának, és mondjuk, ha Nagyváradról Bukarestbe utazunk, Brassó után csak azért nem kérnék az útlevelet, mert Románia is az EU tagja. De hát a mai realitások nem erről szólnak, egyrészt katonailag is szövetségesek vagyunk, ugyanazon államszövetség tagjai, másrészt Magyarország nincs olyan gazdasági és politikai helyzetben, hogy bármilyen kérdésben követelőzve, fenyegetően lépjen fel. Ráadásul az elcsatolt területeken az elmúlt hatvan év brutális betelepítési politikája következtében az etnikai arányok sem nekünk kedveznek. Mindezek alapján képzeljük el, ha Füzes az Európai Unió soros elnökségét betöltő ország nagyköveteként lazán odanyilatkozza a román portálnak, hogy persze, Budapest elsődleges célja Erdély visszaszerzése, az egész magyar nemzet ennek a lázában ég, és a szülészeteken az újszülöttek sem édesanyjuk szívhangját hallgatják, hanem az „Édes Erdély, itt vagyunk” refrénű indulót.
Bukarest erre simán kiutasítja Füzest, világszerte arról szólnak a hírek, hogy Magyarország háborút akar, Románia pedig hivatalosan is belső ellenségként kezd tekinteni az erdélyi magyarságra. Persze lehet arról álmodozni, hogy eljön az az idő is, amikor a nemzetközi konjunktúra Magyarországnak kedvez, nagyhatalmi szövetségesei minden igényét támogatják, Románia viszont kiesik a pikszisből. Amikor a magyar nagykövet nem beidézés nyomán, hanem önszántából megy be a román külügybe, és egyszerűen rárúgja az ajtót a külügyminiszterre, hogy lecsapja az asztalára a Román Királyság 1914-es térképét, mondván: „Románia, én így szeretlek!” Lehet róla álmodozni, de jelen állás szerint mérsékelten valószínű. Úgyhogy a mostani felfokozott magyarellenes hangulatban nem feltétlenül azoknak van igazuk, akik azt várják a nagykövettől, hogy benzinesvödörrel oltsa az égő házat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!