2013. március 29., 09:312013. március 29., 09:31
Ha például mostanában divattá vált kerékpárutakat építeni, akkor nem maradhatunk el a fejlett, környezettudatosságban fényévekkel előttünk járó Nyugat mögött, így a városok központjában kerékpárutakat kell építeni, ha törik, ha szakad. Ha másképp nem megy, akkor úgy, hogy ledózerolunk egy egész házsort az egyik, főtérre nyíló utcában. Legalábbis így gondolja az a tanácsadó cég, amely ilyen értelmű javaslatot tett Nagyvárad polgármesterének.
Aki ahelyett, hogy „Fiam, ülj le, egyes!” felkiáltással visszadobta volna a tervet a cég képviselőjének, lelkesen fölkarolta a javaslatot. Mielőtt még valaki kerékpáros-gyűlölőnek bélyegezne, és rám küldené a környezetvédelmi őrséget, jelezném, hogy magam is szívesebben élek olyan városban, ahol az autóhasználat helyett a zajtalanabb és környezetbarátabb kerékpározást részesítik előnyben. Viszont a zöldideológia alkalmazásában sem ártana a jó öreg józan észre hagyatkozni.
Na ez az, ami gyakorlatilag teljesen kizárt. Már csak azért is, mert a városfejlesztési tervek megvalósítása kapcsán a helyismeret és a lokálpatriotizmus, a hely történelmi és kulturális örökségének tisztelete elengedhetetlen, de ha az illetékes önkormányzati vezető amúgy alig néhány éve került az érintett városba, ezek megléte igencsak kérdéses. Ilyenkor pedig nem számít, hogy tönkreteszik az évszázados múltra tekintő épített örökséget, elvégre nem az ő ősei építették, nem az ő múltjának része.
Viszont a házak helyén épülő kerékpárút biztosan hoz néhány szavazatot a város múltjához szintén csak mérsékelten kötődő zöldaktivisták részéről, arról nem is beszélve, hogy ha már felszabadulnak azok a telkek, akkor lehet, hogy a kerékpárút csak egy kicsiny szakaszukat foglalja majd el, így valamit kezdeni kell velük. És nem kizárt, hogy teljesen véletlenül akad majd néhány, a polgármester pártjával szintén teljesen véletlenül jó viszonyt ápoló, ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalkozó, akinek pont lesz egy-két jó ötlete arra, hogyan lehetne az illető telkeket hasznosítani. Természetesen a környezettudatosság szempontjait mindvégig szem előtt tartva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok