2009. december 21., 10:422009. december 21., 10:42
Most az a legfőbb kérdés, hogy a gazdasági gondok megoldását célzó erőfeszítés mellett milyen mértékben lesz képes a magyar ügyeket képviselni. A kisebbségi törvény, illetve a fejlesztési régiók magyar szempontból kedvező átrajzolásáról szóló jogszabály keresztülvitele nem tűnik egyszerű feladatnak, tény azonban, hogy a PDL a törékeny többség miatt rászorul az RMDSZ támogatására, így nem kizárt, hogy a szövetség ki tudja zsarolni a támogatást.
A koalíció stabilitása amúgy kérdéses, valószínű azonban, hogy az RMDSZ-t nehezebb lesz felszalámizni, onnan képviselőket átcsábítani, mint a román pártokból. Tény ugyanakkor, hogy a szövetséget továbbra is kitűnően lehet revolverezni az MPP-nek elhullajtott apró államfői morzsákkal.
Hogy a kormányban megszerzett tisztségek mennyire értékesek, azt az idő dönti el. Annyi bizonyos, hogy az egészségügyi tárca a legkényelmetlenebb. A környezetvédelmi tárca már kecsegtetőbb, hisz az Európai Unió számára a zöld programok komoly jelentőséggel bírnak, így ez a minisztérium jelentős uniós támogatás fölött rendelkezhet.
A művelődési tárca fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, annak megszerzésével jelentős perspektívák nyílnak a magyar művelődési intézmények és egyházak megóvására. Mindezek mellett az RMDSZ-nek – bár a băsescui gőzhengerrel nehéz fölvenni a küzdelmet – a parlamentarizmus őrzőjeként is szerepet kell vállalnia, és minden eszközzel meg kell akadályoznia a népképviselet alapintézményének eljelentéktelenítését, az államfő túlhatalomhoz jutását.
A kisebbségi törvénynek, a történelmi régióhatároknak és a parlamenti demokrácia védelmének kell jelenteniük azt a minimumot, amelynek teljesülése nélkül értelmetlen kormányon maradni. Talán nem kell ismét azt tapasztalnunk, hogy az RMDSZ illetékesei a kormányrúddal a kezükben hajlamosak mindezt átértékelni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.