Mindössze fél napig vonták blokád alá a hazai fuvarozók az ország forgalmasabb útszakaszait, és máris visszavonulót fújt a kormány a januártól tervezett üzemanyagár-drágítás terén.
2013. december 09., 21:432013. december 09., 21:43
Bár a közúti szállítók egyelőre csak félsikert könyvelhetnek el – hiszen a gázolaj árának felsrófolását csak elhalasztani készül a kabinet –, jelzésértékű, hogy a balliberális hatalmat ismét, immár sokadszor a népharag, az utca hangja kényszeríti meghátrálásra. Ami sokat elárul Victor Pontáék perspektívahiányáról, a miniszterelnök mögött a parlamentben kétharmados többséggel felsorakozó koalíció gyengeségéről is. Néhány hónappal ezelőtt a ciántechnológiát, valamint a Verespatakra tervezett színesfémbányát ellenző civilek és környezetvédők előtt kapitulált a kormány, amely végérvényesen nem mondott le ugyan a bányaprojekt megvalósításáról, de nem merte saját hatáskörben felvállalni az engedélyeztetést. Inkább a parlamentre tolta a felelősséget, ahol még hosszú ideig elhúzódhat a bányavita, különös tekintettel arra, hogy jövőre két választást is rendeznek Romániában. De ugyancsak utcai tiltakozások, illetve sztrájkfenyegetés hatására döntött a kormány a kóbor ebek elaltatásáról, továbbá az egészségügyi dolgozók bérének emeléséről is. A palagáz-kitermelés ellen Bihar, Vaslui, Konstanca megyében és Bukarestben demonstrálókkal szemben egyelőre hajthatatlannak mutatkozik, viszont ne feledjük el, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban utcára vonulók többsége hallatta a szavát a Boc-kormány által foganatosított megszorító intézkedések ellen is. Nem kis mértékben hozzájárulva a jobboldal parlamenti bukásához, majd a balliberálisok hatalomra kerüléséhez – mindez a tüntetők mostani gumibotozása közepette igen pikáns helyzetbe sodorja a hatalmon lévőket. Esetükben azonban az szolgáltatja a legnagyobb dilemmát, hogy nehéz eldönteni: bizonyos konkrét intézkedéseket a kormány vagy a Nemzetközi Valutaalap illetékeseinek számlájára kell-e írni. Csak most derült ki, hogy az IMF például javaslatot tett a 16 százalékos egységes adókulcs emelésére, az üzemanyagáremelés ötletének azonban már nem akad gazdája. Márpedig ha nem tudni, stratégiai kérdésekben a bukaresti Victoria-palotában vagy az IMF washingtoni székházában mondják-e ki a végső szót, a kormány nem először és nem utoljára kerül blokád alá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!