2011. május 17., 09:542011. május 17., 09:54
Az ellenzék arra számít, hogy az RMDSZ vezetői – Crin Antonescu liberális pártelnök ultimátuma után – akár jó ürügynek is tekinthetnék a kormányfőcserét a kudarcos kormányzás miatt egyre népszerűtlenebb PDL-vel kötött koalíció felrúgására. A kérdés azonban az, hogy jobb lenne-e a romániai magyaroknak, ha az RMDSZ a továbbiakban olyan kormány részeként működne tovább, amely elveti a kisebbségi jogkiterjesztésre vonatkozó követeléseket, és enyhén szólva nincs baráti viszonyban a magyar kormánnyal.
Ugyanis lehet, hogy a magyar kormánypénzek szétosztása fölötti monopóliumát elveszített szövetség illetékeseinek füle számára zene, amikor Antonescu vagy Victor Ponta agresszív politikusnak nevezi Orbán Viktort, de azért ők is tudják, hogy ezzel nem csupán az RMDSZ, hanem a magyarfóbiás, nacionalista választók kegyeire is pályáznak. Ráadásul igencsak visszás lenne, ha épp az a kisebbségi alakulat bútorozna össze a kettős állampolgárok tisztségviselését korlátozni akaró szocialistákkal, amelynek megyei tisztségviselői az elsők között igényeltek magyar állampolgárságot a könnyített honosítás révén, és amelynek a helyi szervezetei néhol presztízskérdésnek tekintik, hogy a demokrácia-központokkal versenyre kelve tájékoztassanak az állampolgárság megszerzésének mikéntjéről.
Arról nem is beszélve, hogy a szociálliberális szövetségnek nincs minden áron szüksége az RMDSZ támogatására, így kérdéses, hogy azért cserében vállalná-e például a kisebbségi törvény elfogadását. Amit a PDL jelenleg – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – támogat, egyrészt azért, mert szüksége van az RMDSZ-re, másrészt pedig azért, mert az elnökválasztáson nyújtott támogatás miatt a pártot a háttérből irányító Traian Băsescu lekötelezettje a Fidesznek. A PDL – és a román kormány – ezért sem emelt szót sem a kettős állampolgárság, sem az új alkotmány ellen. Persze furcsa, hogy a román kormánypártok közül a külsőségek alapján a PDL jobb viszonyban van Budapesttel, mint az RMDSZ – ám amíg ebből a kormányzati felállásból a romániai magyar közösségnek előnye származik, a szövetség kilépése nehezen igazolható gesztus volna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!