2012. január 09., 08:552012. január 09., 08:55
Gondot a hibás fordítás okozott, a „márpedig boszorkányok nincsenek”, mivel a kurkászok kiderítették, hogy a fordító vagy nem tudta, vagy szándékosan mellőzte a mi boszorkányaink fogalmát megnevező malefica, illetve a pogány, sámánrendszerű módszerekkel gyógyító javasasszonyokra illő striga szavak közti különbséget, illetve azt is, hogy a kijelentés valójában úgy 350 évvel korábban Nagy Károlytól származik a birodalmában – esetleg – tevékenykedő kuruzslókra vonatkozóan.
Távol álljon tőlem, hogy kilenc évszázad távolából most szállnék ringbe Kálmán király szerzői jogaiért – csak kései döbbenetemet fejezném ki, amiért az Európának nevezett mikrovilágunk nyugati és keleti tájai közt olyan makacsul tartja magát a gondolkodás fényességi ereje közti különbség. Mert erre mifelénk, a Balkánnak ebben a felvilágosodás legkisebb fuvallataitól is jól védett szélárnyékos zugában még most, a 21. század elején is országos hír, hogy különböző „varázslónők” milyen horribilis összegeket csaltak ki jövendőmondás és a szivárvány egész színskáláján mozgó mágiák alkalmazása ürügyén magukat celebeknek tartó személyektől.
A „komoly” (?!) hírtelevíziók elmélyült elemzéseitől eltérően nem szándékszom elmerülni a számomra névtelen hölgyikék százezer eurós összegeinek nyomkövetésében, még csak arról sem akarok részletesebben szólni, miszerint nem az az eszement, aki kéri, hanem aki kiadja ilyen botorságokra a pénzt, vagy arról, hogy az ebül szerzett jószág miként vész el – csak sóhajtozom a fentebb említett nyugat kelet irányú különbségen. Merthogy nemcsak a majdnem pucér keblű hírhedettségek, de a talpig öltönybe-nyakkendőbe bújtatott politikusok is hisznek a tarka szoknyás maleficák színmágiájában, legutóbb például épp a miniszterelnök mondta, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványát még véletlenül sem az ország érdekében hozott intézkedésekkel, hanem lila nyakravalójával parírozta.
S bár azt már nem közvetítették egyenes adásban, de gondolom a nyakkendő hatását – stílusosan – egy nagy adag máglyarakás elfogyasztásával ünnepelte meg a sikert sikerre halmozó kormányoldal, természetesen a munkahelyi büfében, az adófizetők számlájára.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.