JEGYZET – A magát politikai elitnek nevező, országot irányító cirkusztársulat a kegyetlen hőség ellenére bebizonyította, megérdemli az amúgy sem kevés fizetésének hirtelen egekbe emelését: nem lógatja kezét-lábát, hanem azon töri a fejét, hogyan tudná valami új attrakcióval még jobban elkápráztatni a nagyérdemű közönséget.
2015. szeptember 06., 20:402015. szeptember 06., 20:40
S ha akarat létezik, a siker sem késlekedik soká: olyan kontárparádé lett belőle, hogy még a társulat tagjai sem tudtak követni mindig minden lépést. Bemelegítésként kezdték saját fizetésük gyors megemelésével, gondolván, hátha két strandolás közt észre sem veszi senki a frissítő reggeli tréning huszárvágásait. Észrevették, megkérdezték, s ha már így, akkor kiléptek a nyilvánosság elé, és kezdődött a parádézás.
Gyorsan elhadarták a számokat, másodpercenként jó sokat, amit követni sem lehetett, nemhogy megérteni. A lényeg végül csak kiderült: olyan kevés az a néhány száz kormányhivatalnok és parlamenti tag, hogy jobb helyeken a fizetésükről nem is igen illik beszélni. Ezek után megpróbáltak gyorsan visszavonulni, hogy az ősszel kezdődő teljes cirkuszi évadra készülhessenek, de amilyen sunyi a közönség, vastapssal hívta őket vissza, kiabálva, hogy egészségügy, tanügy, rendfenntartás, közigazgatás – ők is mind-mind szeretnének porondra lépni. A nép cirkuszt akar, jöjjön hát a játék!
Az egészségüggyel kezdték, mert ugye az a fő, de még jóformán célba sem ért a találomra bedobott szám, amikor észbe kaptak, hogy hoppá, nincs honnan. Hívták a zsonglőrt, mondja el, nem annyi az annyi – most már olyasmit is hallottam rebesgetni, lesz, aki nem kap semmit, hanem még neki kell majd visszaadnia. És máris zúgtak a többiek, úgyhogy a fő kontároknak pillanatnyi idejük sem maradt a gondolkodásra. Ontották a számokat, a százalékokat, de mindenekelőtt a határidőket.
Bámulatos, hogy mire képes az igazi cirkuszos: a maguk fizetésénél pár napos volt a határidő, majd egy hónap, fél év – most már valahol két év múlva járnak, merthogy akkor lesz rá alap. És akkor aztán! A közönség csitul: beleunt? Esetleg ennyi szemfényvesztés után van még, aki hiszi, hogy pár év múlva lesz valami? Nem tudom, de most már indul a hivatalos évad, és félő, hogy az előadók fáradtak bele a parádéba, mi meg maradunk cirkusz nélkül. Még rágondolni is rossz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!